"A távoli időben vagyunk, talán a múltban és a távoli térben, talán
keleten, de az is lehet, hogy egy másik világban. Az uralkodó hóhéra
ünnepélyes bejelentést tesz: egy év múlva átadja tisztségét valamelyik
fiának. Ám három fia közül csak kettőt említ, a délceg Dzsánt és Dzsált,
az apró termetű Dzsebelről tudomást sem vesz. Dzsebel küldetésre indul,
hogy bizonyítson, és hogy Szabbáh Eid istenség legyőzhetetlen harcossá
változtassa. Útján szörnyekkel, gonosztevőkkel és csalókkal kell
megvívnia. "
Darren Shan újabb könyvéről lesz az alábbiakban szó. Csakúgy,
mint a Kojaszan, a szerző külön álló története, nem illeszkedik egy sorozatba
sem. A Vámpírkönyvek és a Démonvilág sorozat után itthon kiadott Kojaszannak
nem volt akkora visszhangja, pedig az inkább szólt fiataloknak, mint a fent
említett könyvsorozatok. A Város Trilógia már felnőtteknek szólt, sokan nem is
tudták hova tenni, nekem nagyon tetszett, az első könyvről írtam is.
A Vézna Hóhér szintén ifjúsági irodalomnak lett szánva, de
szerintem nem az. Nem egy könnyed olvasmány, amit a 13-14 évesek is tudnak
értelmezni. Sok benne a vallási kérdés, a politikai utalás, ami miatt a
fiatalok nem is igen találhatják szórakoztatónak.
- Te érted miről beszél? – kérdezte a fiú Tel Heszanit.- Azt hiszem, igen. – válaszolta a rabszolga, - Vannak népek, amelyek abban hisznek, hogy a világban meghatározott számú lélek létezik, s ezek folyton meghalnak és újjászületnek. Egyesek emberként, mások állatként. Az, hogy milyen életet éltél, meghatározza, milyen formában térhetsz vissza. A jó emberek megbecsült állatok lesznek, a rosszak például rovarok.- Marhaság! – morogta Dzsebel, de csak halkan, nehogy megsértse vendéglátóit. – Senki nem születik újjá. A semmibe enyészünk, vagy az isteneinket szolgáljuk a mennyben, ha meghalunk.
A teológiai viták folyamatosan fel-fel bukkannak a könyvben,
például az egy Isten-több isten probléma, a halál utáni élet stb…a fenti idézet például szerintem egy az egyben a buddhista gondolatokat tükrözi. (mármint Tel Heszani mondanivalója, nem Dzsebelé)
A politika is vastagon benne van, még ha csak halvány
utalással is. Keserű mosolyra fakasztja az olvasót például a Bush-Blair kereskedőpáros,
akik kedélyesen rabolják végig egész környéket, közben gátlástalanul csalnak és
még hullarablásra is vetemednek.
De hozhatnám példának azt is, amikor Dzsebel a halál
istenével beszélget:
Újabb hosszú csönd következett. Majd Rákeb Vádák szaggatott kacajra fakad; nem nagyon illett hozzá ez a hang.- Ékesszóló vagy, mint egy politikus. – mondta. – A szíved azonban nem sötét. Rendben van, meggyőztél. Visszaviszlek az élők partjára.
Maga a történet nagyon jól ki van találva, talán egy kicsit
kiszámítható, hiszen a befejezés valamennyire kitalálható a címből is. Dzsebel,
a főszereplő kezdetben mondhatni egyáltalán nem szimpatikus, az életben inkább
kétszer szemen köpné az ember, minthogy szóba álljon vele. A végére persze
hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül. Itt Darren feszegeti azt a kérdéskört
is, hogy vajon mennyire meghatározó egy ember személyiségében a neveltetés.
Dzsebelt nézve nagyon is, hiszen a könyv kezdetén egy
beképzelt, makacs és beszűkült látásmódú dacos fiú, aki nagynak hiszi magát, de
közben még igencsak gyerekes felfogású. Azt hajtogatja, amit a születésétől
kezdve sulykolnak belé, és ha valami nem úgy történik ahogy ő elképzelte,
rögtön robban és korbácsolással fenyeget. Egyszóval szörnyen ellenszenves „főhős”.
Az elején. A végére megedződik a megpróbáltatások következtében, egyik
pillanatról a másikra olyan helyzetben találja magát, mint amilyenben a
rabszolgája van, akit rettenetesen lenéz. Kicsit továbbgondolva a dolgot ebben
is benne van a politika: küldjünk csak egy parlamenti politikust, aki milliókat
keres egy hónapban, mondjuk egy belső-somogyi kis faluba…szerintem egy év után másképp
nézne a kenyérre a boltban.
Szóval elmondható, hogy az izgalmas tartalom mellett mögöttes
tartalma is van a könyvnek, ami jó, mert az arra fogékony ifjúság talán képes
levonni belőle valamiféle következtetést. De simán olvashatja szerintem a
legtöbb felnőtt is, mert Darren könyvei olyanok, mint a Harry Potter: mindenki
megtalálja benne a szórakozást és a leszűrhető mondanivalót.
Megjegyzések