A múlt lánya vagyok, ezen hiába akarok változtatni, nem megy. Találkozok egy régi ismerőssel, vagy látok egy képet, ami a múltamhoz kötődik, és máris feltörnek az emlékek. Most is....vagy 10 évvel ezelőtt volt, mégis olyan, mintha tegnap lett volna. És hiába én voltam agyatlan hülye...akkor is hiányzik. Néha felötlik bennem, hogy vajon Ő gondol-e rám még. Nem hinném, hiszen most boldog. Ilyenkor jönnek ki a közösségi oldalak hátrányai. A képeit elnézve nem tudok nem arra gondolni, hogy ez az én életem is lehetne, ha csak egy kicsit előbb komolyodok meg, mint ahogy megtettem. Nem tudok nem arra gondolni, hogy boldogok lehettünk volna együtt, és nem tudok nem arra gondolni, hogy talán Ő volt az egyetlen esélyem a boldogságra.
De lehet, hogy megint a Notebook című remekmű hatása alá kerültem. Abbahagyom.
De lehet, hogy megint a Notebook című remekmű hatása alá kerültem. Abbahagyom.
Megjegyzések
Ha előbb komolyodsz meg, akkor sem biztos, hogy az ő vagy a közös életetek ugyanúgy alakul, mint ahogy nélküled alakult most az élete... Az egy másik út lett volna... Még az is lehet, hogy rosszabb lett volna, mint amilyen lett...
Én úgy gondolom, minden okkal történik, akivel nem jön össze, annak jó oka van... Volt egy kapcsolatom, amiért bármit megtettem volna,sőt amit lehetett, meg is tettem... és mégis véget ért, elhagyott az, akinek az életemet adtam volna oda... És ma már értem, hogy miért... Hogy jobb legyen... sokkal jobb! De ehhez el kellett fogadnom, hogy véget ért (sokáig tartott ám, és nagyon sokat kínlódtam)... és nyitottnak kellett lennem a következőre... Ez rohadt nehéz dolog volt... Viszont nagyon is tudatos... Eldöntöttem, hogy előre akarok nézni és nem hátra... Megtettem érte mindent, és sikerült... És amikor a képeit nézem, arra gondolok, milyen jó, hogy így alakult... Hogy ő fél év után teherbe ejtett valakit és most belekényszerült egy kapcsolatba, és a csaj élete végéig agyalhat, hogy vajon a gyerek miatt van vele vagy amúgy is szeretné-e... Én pedig boldogan élek és tudom, hogy csakis önmagamért van velem, aki velem van... Ez most kicsit hosszú lett és zavaros, és lehet, hogy szart se ér... De direkt írtam névtelenül, hátha így jobban elfogadod... Hagyd a múltat magad mögött... Kár azon rágódni, hogy mi lehetett volna, mit kellett volna, hogyan kellett volna... Elmúlt. Nem tudsz visszamenni. Előre nézz és légy nyitott, mert csodák várnak rád, ha eléggé figyelmes vagy... :)