A cigi íze és illata mindig is a tinikoromra fog emlékeztetni. Amikor még mértéktelenül piáltunk és cigiztünk, persze az akkori viszonyokhoz képest. Ma már azt hiszem nem számítana durvának, az amit akkor műveltünk, a mai fiatalságban már semmilyen gát nincs. Bennünk azért még volt, abban az időben még a fű is olyannak számított, hogy aki szívta, az már "büdösdrogos" volt.Viszont a cigaretta íze azokat az időket hozza vissza, amikor már alig vártuk a pénteket, hogy mehessünk kocsmába a haverokkal, utána hazaérjünk hajnalban, hogy aztán délután négykor felkelve már készülődhessünk a szombat estére, amikor bulizni is mentünk. Akkoriban még nem volt senkiföldje Siófok, ahol csak a mucsácsaröcsögei parasztdiszkók voltak télen-nyáron. Akkor még ott volt a Gentry, az Oscar és a Charlie, Big Shots, ahol minőségi volt a szórakozás. Istenem, micsoda idők voltak! Többször voltam részeg, mint józan, mégis élénken él bennem a tequila íze, a citrom fanyarsága, a hamutartó ízű csókok, derékre lecsúszó ölelések, a fesztelen nevetések, a pajzán ugratások, táncparketten összesimulások, nevetséges drámázások emléke. Kihajoltam az ablakomon elszívni egy szegfűszeges Djarumot (mostanában megint szükségét érzem, hogy önpusztítsak) és elgondolkodtam a mostani környezetemen. Azt kell látnom, hogy a korombelieket, mostani és egykori barátokat, osztály és évfolyamtársakat sorban jegyzi el a kedvesük, szülnek gyerekeket.....és én nem értem őket. Tőlem is egyre gyakrabban kérdezik meg, hogy "na férjjelölt van-e?". Hát nincs. Én még ott tartok, hogy legszívesebben visszamennék abba az időbe, vagy még inkább: újrakezdeném azokat az időket, amikor még felessel indítottuk a hétvégét, és a vasárnapi napfelkeltével fejeztük be a parton. Még nem tartok, nem akarok az esküvői szalvétáknál vagy szaros pelenkák cserélgetésénél tartani. Én még vodka barátnémnál és whisky haveromnál tartok, akik oldják a gátlásokat és az asztal tetejére küldenek táncolni. Csirió!
Megjegyzések