Barátság

Barátság....ez egy olyan fogalom, amit sok ember sok személyre alkalmaz, szerintem teljesen hibásan. Vannak ismerősök, haverok, barátok, és egyik sem keverhető össze a másikkal. Fiatalon még könnyelműen alkalmazzuk mindenkire, akivel jól elmarhulunk meg együtt iszunk hétvégéken. De igazából akkor derül ki, hogy ki az igazi barát, amikor már olyan élethelyzetekbe keveredsz, ahol bebizonyíthatja: kitart-e melletted vagy nem. Sok mindenkit át kell értékelnem. Például barátnak mondható-e az, aki mindig csak akkor talál meg téged, amikor valami problémája, szívfájdalma van, egyébként meg szarik a fejedre? Barátnak mondható-e az akit csak te hívsz, hogy "na mi van veled?", ő meg hetekig, hónapokig nem keres? Az elmúlt egy hónap számomra a teszt időszak volt. Egyre feltűnőbb volt, hogy az úgynevezett barátaim csak nekem jutnak eszembe. Csak én akarok közös programokat. Mit gondoltok, az egy hónap alatt hányan írtak, hívtak, csörgettek, hogy "figyi találkozzunk, akár csak egy sörre vagy egy kávéra"? Lehet tippelni. 1, azaz egy, aki jelenleg külföldön van, súlyosabb problémái is vannak az enyémeknél, mégis hetente ír. Azok, akik itt vannak nyúlfasznyi távolságra? Ugyan már kéremszépen....
Kezdem azt hinni, hogy tényleg nagy baj van velem. Ennyire unalmas, szánalmas vagyok, hogy senki nem keresi a társaságom? Vagy csak ennyire magának valóak lettek az emberek, hogy 1 órát sem tud szánni arra az emberre, aki elvileg a barátja? Nem is érdekli, hogy mi van vele? Ha tehetitek, figyeljetek a barátaitokra, mert én mondom, cafat szar érzés, mikor le sem szarnak.