Végeztem veletek

Ismeritek azt az érzést, mikor úgy érzed, hogy felrobbansz? Hogy valami feszít belülről, és az a valami ki akar törni? Szörnyű érzés, olyan mintha az ember fel akarna robbanni belülről. Vagy mint az oroszlán az állatkertben: az a valami járkál a rácsok mellett le-föl és keresi a gyenge pontot, ahol ki tud törni. Talán ez a legmegfelelőbb hasonlat, már csak a csillagjegyem miatt is. Mostanában túl sok érzelem, túl sok csalódás és túl sok keserűség ért, és egy üzenet feltette az i-re a pontot, az oroszlán nekiállt éhesen járkálni bent. Legszívesebben üvöltöttem volna, mint valami sebzett vad, de ez sokkal mélyebb volt annál, hogy ilyen egyszerűen leküzdjem az érzést.
Helyette a szobám volt a ketrecem. Az agyam elborult: az összes, barátokkal készült fénykép tombolásom martaléka lett. Azóta sem söpörtem össze a fecniket, amik a képekből megmaradtak. Ennyit érnek a barátok, nem többet. Mikor szükséged lenne rájuk mélyen lapítanak, különböző elfoglaltságokkal takaróznak, mulandó párkapcsolatokba temetkeznek, de egyet felejtenek el: addigra az, akire eddig számíthattak már nem lesz ott. Mert én sem vagyok hülye, a pohár nálam is betelik, hiába vagyok a jámborság megtestesítője. Most belül tombolok, és ha kérdeznék a véleményem, elmondanám: szar alakok vagytok bazdmeg! Mindenki legyen csak a saját kis életével elfoglalva, gubózzatok be otthonaitokba, mondjátok, hogy a sok elfoglaltság mellett nincs időtök rám....de én azt az elvet vallom, hogy a mobil korában nincs olyan, hogy nincs a másikra 10 percetek. Csak én akartam közös programokat, nem kell, hogy kötelességből keressetek. Lehet sértődőset játszani, fel lehet húzni az orrokat, nem érdekel. Egy éjszakát szenvedtem ketrecbe zárva, végül a ZENE segítségével kiordítottam magam belül, és megtaláltam a ketrec gyenge pontját. Megnyugodtam, mosolygok, kiegyensúlyozott vagyok, NÉLKÜLETEK. Senki nem fog hiányozni, aki nem akar az életemben részt venni, mert így én sem akarok a tiétekben. Végeztem.