Mennyire lehet félreismerni valakit? Amikor egy sejtésből, gyanúból bizonyosság válik....minden egyes megélt pillanat, minden egyes szép momentum bemocskolódik. Olyan mocsok ez, amit nem lehet vízzel vagy tisztítószerekkel lemosni. Ez a fajta kosz az emlékeidet, a boldogságban megélt pillanataidat szennyezi be.
Egyik pillanatról a másikra tisztán látsz, és csak azt tudod magadtól kérdezni folyamatosan, hogy hogyan lehetséges, hogy megint bedőltél egy szép szempárnak és némi figyelmességnek? Hogyan lehet, hogy nem láttad a jeleket? Jobban mondva láttad, de nem akartad felfogni? Hogyan lehet, hogy egyik napról a másikra az ismerősnek hitt szemekből egy idegen ragadozó néz vissza rád?
Szeretem és undorodom tőle egyszerre. Viszont minden értelmet nyert. Mintha felkapcsolták volna a villanyt. Az, ami a sötét félhomályban vonzó volt, a lámpa fényénél undorítóbb, mint egy vödörnyi féreg.
Megjegyzések