Day 71 - 2014.05.19.Kicsit szarul indult a hét, mert tegnap névnapom volt, és engem eleve mindig mindenki elfelejt felköszönteni, nem volt ez máshogy a kollégákkal sem. Végül ebédnél Mészi meg Ildi bevalotta, hogy elfelejtették meg minden. Azt hittem ennyiben is maradunk, de mikor elvonultam egy cigi-kávéra, kaptam tőlük 1-1 tábla csokit. Jól esett, de jobban esett volna, ha mondjuk tegnap dobnak egy sms-t, vagy facebookon egy üzit.
Day 72- 2014.05.20.
Nem kifejezett boldogság, de hihetetlen könnyebbség volt, hogy hosszú ideje végre nyugodtan ébredtem. Eltűnt a zaklatottságom, és valahogy sikerült kiürítenem magamból minden keserűséget, amit azok az emberek okoztak, akire azt hittem számíthatok. Letisztáztam magamban mindent, és ismét helyre állt a belső harmóniám.
Day 73 - 2014.05.21.
Életemben először szántam rá magam, hogy elmenjek masszázsra. Nagyon jól esett, és a nőci, akihez mentem, csak két utcányira lakik és nagyon jó fej. Ezen kívül lufballon könnyűségűnek éreztem magam utána .)
Day 74 - 2014.05.22.
Kicsit sokat költök mostanában. De sajnos ma vettem egy gyönyörűséges platformcipőt, ami rám várt a boltban. Szinte kiáltozott, hogy vigyem haza magammal. Nyert, és most boldogok vagyunk :D
Day 75 - 2014.05.23.
Kiscica felbátorodott annyira, hogy befúrja magát az összes kis bolhazsák kedvenc helyére: a nyakamba. Ilyenkor a legédesebbek, amikor még beférnek az ember álla alá, miniatűr nyaksál módjára, és csak a szuszogásukat lehet hallani. Cuki volt :)
Day 76 - 2014.05.24.
Találkoztunk Dorcával meg Brigivel, régen volt már ilyen alkalom, boldoggá tett, hogy végre megint össze tudtuk hozni a hármasunkat egy fagyis kávé erejéig.
Day 77 - 2014.05.25.
Vicces eset történt velem lefekvéskor. Hallok valami susogást, miután leoltottam a villanyt. Először nem foglalkoztam vele, de másodszorra azért betojtam, hogy mi az isten jött be az ablakomon. Végül kiderítettem, hogy egy pici rozsdafark fióka röppent be, és éppen aludni készült a kínai rizspapír napernyőm szélén. Felmásztam érte létrával, hagyta magát megfogni, nem félt. Amikor viszont kidugtam az ablakon, berezelt és visszarepült a szobámba. Nem írom le azt a fél órás kergetőzést és kétségbeesett csapkodást, amit műveltünk, de a vége az lett, hogy bemenekült a szekrényem alá, ahonnan nagy nehezen kipiszkáltam, de szegény már elég viharvert állapotban volt. Megpróbáltam kicsit megtaszajtani kifelé, de megint visszajött, ezúttal a karnisomra. Már kezdtem beletörődni, hogy én vagyok a pótmami, és itt fog élni velem, de tettem még egy próbát: egy régi pamutmelltartómból és egy dobozból rögtönöztem neki fészket a párkányomon, és beleraktam. Viszonylag lenyugodott, de utána még kicsit kocogtatta az üveget, hogy ugyan, ő mégis inkább visszajönne. Másnap elrepült, legalábbis remélem, hogy nem a macskák martaléka lett.
Megjegyzések