Egy kis szemléltetés, hogy minek vagyok-nap mint nap kitéve:*A hölgy a tea készítésével bajlódik, vizet önt, filtert keres. Dobi nevű csodás kék szemű úriember belép a szobába.*
- Kezét csókolom, drága Szandra, jó reggelt.
*A Szandrának nevezett hölgy cukrot kever a kancsóban és hátra sem pillantva válaszol.*
- Szép reggelt! - *játékosan kezet nyújt, és csak ennyit tesz hozzá* - Tessék!
*Dobi kezet puszil a hölgynek, némi pajkossággal jegyzi meg, hogy a kedves hölgy valószínűleg nem ismeri a kézcsók történetét. A hölgy persze nem ismeri, felvilágosítást kér.*
- Miért, a kézcsóknak is van története?
- Ó, hogyne. A franciák csókoltak először kezet.
- Na ezen nem csodálkozom. És mi ebben olyan különleges?
- A szeretők közt volt ez szokás, ezzel jelezték egymásnak a vonzalmat. *Dobi ismét megfogja a hölgy kacsóját, és szemmagasságba emeli* -A mutató és a középső ujj jelképezték a nő két combját*a nevezett ujjakat végigsimítja*-És régen nem a kézfejet puszilták, hanem a két ujj találkozásánál csókoltak, itt ni *Szemléltetés.Csók.Lassan.Szemkontaktus* - Gondolom érted, nem kell megmagyaráznom, hogy ez mit jelképezett.
* A Szandra nevű hölgynek kettőt kell nyelni a válasz előtt és halkan kuncogni kezd*
- Igen, azt hiszem értem.
- Nos, akkor legközelebb jól vigyázz, kinek nyújtod oda a kacsód.
A fenti kis történet után kérdem: hogy maradjon így józan az ember lánya? Kedves urak, jelentem, ez egy tökéletes példa, hogyan kell szó szerint levenni valakit a lábáról. Miután a fenti úr elhagyta a szobát, le kellett ülnöm kicsit lehiggadni. Valahogy nem bírtak el a térdeim...
Megjegyzések