Borgőz

Tudom, hogy ezt már megfogalmaztam....de a tegnapi este után ki kell írjam magamból.
Az elvárás mindenki szerint alap: hagyja el a feleségét és legyen velem.
De én ezt nem várom el. Ezt anyámon kívül eddig egy ember értette meg, egy olyan ember, akivel tegnap találkoztam életemben először, de a bor és whiskey-gőz megoldotta a nyelvünket. A lényeg az, hogy ő megértette amit senki más nem. Nem nézem, hogy mit hoz a holnap, nem érdekel, ha soha nem leszünk egy pár. Mert csak az a fontos, hogy ő van nekem. Az a fontos, hogy még így is többet kapok tőle, mint bármelyik más férfitől eddigi életemben. Igen, még úgy is, hogy tulajdonképpen nem vagyunk együtt. Ez a lány, aki megértette azt, hogy miről beszélek, csak ennyit mondott: "Megértelek. Amit most itt elmesélsz, hogy miket élsz meg mellette, még a mostani párkapcsolatomról sem mondhatom el, de eddig sem találkoztam soha férfival, akivel ilyesmiket éltem volna át. Ameddig nem tervezed vele a holnapot, addig jó. De amint elkezdesz a jövőre gondolni, engedd el."
Egy mondatban megfogalmazta azt, amit én is gondolok. Nagyon sokan élnek valaki mellett, akit tulajdonképpen nem is ismernek. Nem szeretnek igazán. Jó vele, és megelégszenek ennyivel. Mert működőképes. És soha nem élik meg azt a kötődést, amit én érzek. Nekem ez most többet ér bárminél. Még ezért is eldobnék mindent...MINDENT. Mi lenne akkor, ha tényleg együtt lennénk...

Megjegyzések