Szombat
Tudom én, hogy jót akar mindenki. Tudom, hogy féltenek a barátaim. De mi van, ha nekem ez kell? Mi van, ha nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz utána? Mert őszintén - nem is érdekel. Csak a hétfőt látom, csak az a nap érdekel, amit vele tölthetek, akkor is, ha az lesz az első és az utolsó is. Hogy "többet érdemlek"? Ki dönti el, hogy az egyes emberek mit érdemelnek, hogy mi jár nekik? Nem Ti, nem Ők, nem Én. Ha mindenki azt kapná ami "járna" neki, ez egy nagyon igazságos világ lenne, de mint tudjuk, nem az.
A nők többsége számító. Rögtön nézi, mérlegeli, hogy milyen lehet vele a jövő. És ha csak mondjuk két hétig jó vele? Akkor nem elég, hogy csak két hétig is, de jó volt?
Elmegyek vele hétfőn, vele leszek, akkor is, ha másnapra, harmadnara, egy hétre rá összeomlik bennem minden. Mindenki azt kérdezi: és utána? KIT ÉRDEKEL. Engem nem. Jobb lesz, vagy rosszabb? NEM ÉRDEKEL. Akkor sem, ha utána tényleg nagyot zuhanok pofára. Mert vele leszek. Eddigi életem során mindig mérlegeltem, mindig előre gondolkodtam. Most nem akarok gondolkodni, nem akarok tervezni, nem akarok arra gondolni mi lesz utána. Hagyom, hogy menjen minden a maga útján.
Eddig húztam az evezőket, most elengedem, és eldobom őket jó messzire, hogy ne is lássam.
Tisztesség....elvek...."mi lesz, ha?".....ez mind nem számít. Hogy utána mi lesz? (kedd :P)
----------------------------- --------------------------------------------- ------------------------------------------
Kedd
Kedd és még mindig csodás. Jó, a csodás túlzás. De tudok mosolyogni és ez jó.
Rövidített esténk volt, szar ügy, amikor egy rendőrrel akarsz tervezni, főleg, ha parancsnokkal.Váratlan 12 órázás után sok mindenki lemondta volna,de ő nem. Elmentünk, akkor is, ha nem így tervezte, akkor is, ha sokkal több időt terveztünk együtt tölteni. És ezt mégis velem akarta tölteni, akkor is, amikor hullafáradt volt. És jól éreztük magunkat. Persze, kicsit kínzó. Kínzó az, amikor valakivel, akivel alig pár hónapja kerültetek egymáshoz közelebb és közelebb, befejezitek egymás gondolatait, a mondatait és mégsem lehettek együtt. Ugyanazokat a dolgokat szeretitek, ugyanúgy képzlitek el az álomházat, imádtok a Balaton parton ücsörögni, ugyanazokat a borokat és ugyan azokat a helyeket szeretitek és mégsem lehettek együtt. Azaz együtt vagyunk. Többek vagyunk mint barátok, de a családi helyzete miatt nem lehetünk egy pár. Viszont ez bonyolult. Mert jó-e az, hogy így gondolok rá, nem jobb így? Nem kell definiálni, mert mi értjük.
Sok nő a párjától a férjétől nem kapja meg, amit ő ad nekem. A testi dolgokat leszámítva persze. Volt egy "szabad" estéje, amikor nem figyelték árgus szemmel otthon a hazaérkezését, és ezt az estét velem akarta tölteni. Mindenki azt hitte "na majd kihasználja az alkalmat". De sajnos nem tette. De ezért tisztelem. Hűséges akkor is, amikor más már nem lenne az. Ez nekem rossz, mégis tisztelem érte, jobban mint bárki mást jelenleg. Bizonyos értelemben ez is megcsalás mások szerint. Én nem érzem annak. Nem megcsalás az, ha két ember szeret együtt lenni.
Mindenki azt feszegeti, miért, ha együtt lennénk, ha engem választana, bevállalnám-e a "csomagját" is. A három lányt? Nem hiszik el, hogy ezt tudnám kezelni. Pedig de. Nem lenne könnyű. De hogy ne tudnám vállani azt, ami egy darabka ő? Mutatta a lányai képét, és látom bennük őt, a szemét, a testtartását, kis apró részleteket....így hogy ne tudnám őket is szeretni? Az, hogy 13 évvel idősebb? És? Kit érdekel. A másik felem, akkor is ha minden így marad. Akkor is, ha továbbra is csak estéket kapok tőle, aminek a végén nem történik semmi. Amíg akar velem ilyen estéket, megyek. Nézzetek hülyének....de mellette sokkal jobban szeretem önmagam, amit csak ebben a két napban számtalan más férfi is észrevett. Vadidegenek. Megállítanak az utcán, idegen vezényeltek kérdezik meg milyen reggele van a szép hölgynek. Hogy milyen? Csodás. :)
Tudom én, hogy jót akar mindenki. Tudom, hogy féltenek a barátaim. De mi van, ha nekem ez kell? Mi van, ha nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz utána? Mert őszintén - nem is érdekel. Csak a hétfőt látom, csak az a nap érdekel, amit vele tölthetek, akkor is, ha az lesz az első és az utolsó is. Hogy "többet érdemlek"? Ki dönti el, hogy az egyes emberek mit érdemelnek, hogy mi jár nekik? Nem Ti, nem Ők, nem Én. Ha mindenki azt kapná ami "járna" neki, ez egy nagyon igazságos világ lenne, de mint tudjuk, nem az.
A nők többsége számító. Rögtön nézi, mérlegeli, hogy milyen lehet vele a jövő. És ha csak mondjuk két hétig jó vele? Akkor nem elég, hogy csak két hétig is, de jó volt?
Elmegyek vele hétfőn, vele leszek, akkor is, ha másnapra, harmadnara, egy hétre rá összeomlik bennem minden. Mindenki azt kérdezi: és utána? KIT ÉRDEKEL. Engem nem. Jobb lesz, vagy rosszabb? NEM ÉRDEKEL. Akkor sem, ha utána tényleg nagyot zuhanok pofára. Mert vele leszek. Eddigi életem során mindig mérlegeltem, mindig előre gondolkodtam. Most nem akarok gondolkodni, nem akarok tervezni, nem akarok arra gondolni mi lesz utána. Hagyom, hogy menjen minden a maga útján.
Eddig húztam az evezőket, most elengedem, és eldobom őket jó messzire, hogy ne is lássam.
Tisztesség....elvek...."mi lesz, ha?".....ez mind nem számít. Hogy utána mi lesz? (kedd :P)
----------------------------- --------------------------------------------- ------------------------------------------
Kedd
Kedd és még mindig csodás. Jó, a csodás túlzás. De tudok mosolyogni és ez jó.
Rövidített esténk volt, szar ügy, amikor egy rendőrrel akarsz tervezni, főleg, ha parancsnokkal.Váratlan 12 órázás után sok mindenki lemondta volna,de ő nem. Elmentünk, akkor is, ha nem így tervezte, akkor is, ha sokkal több időt terveztünk együtt tölteni. És ezt mégis velem akarta tölteni, akkor is, amikor hullafáradt volt. És jól éreztük magunkat. Persze, kicsit kínzó. Kínzó az, amikor valakivel, akivel alig pár hónapja kerültetek egymáshoz közelebb és közelebb, befejezitek egymás gondolatait, a mondatait és mégsem lehettek együtt. Ugyanazokat a dolgokat szeretitek, ugyanúgy képzlitek el az álomházat, imádtok a Balaton parton ücsörögni, ugyanazokat a borokat és ugyan azokat a helyeket szeretitek és mégsem lehettek együtt. Azaz együtt vagyunk. Többek vagyunk mint barátok, de a családi helyzete miatt nem lehetünk egy pár. Viszont ez bonyolult. Mert jó-e az, hogy így gondolok rá, nem jobb így? Nem kell definiálni, mert mi értjük.
Sok nő a párjától a férjétől nem kapja meg, amit ő ad nekem. A testi dolgokat leszámítva persze. Volt egy "szabad" estéje, amikor nem figyelték árgus szemmel otthon a hazaérkezését, és ezt az estét velem akarta tölteni. Mindenki azt hitte "na majd kihasználja az alkalmat". De sajnos nem tette. De ezért tisztelem. Hűséges akkor is, amikor más már nem lenne az. Ez nekem rossz, mégis tisztelem érte, jobban mint bárki mást jelenleg. Bizonyos értelemben ez is megcsalás mások szerint. Én nem érzem annak. Nem megcsalás az, ha két ember szeret együtt lenni.
Mindenki azt feszegeti, miért, ha együtt lennénk, ha engem választana, bevállalnám-e a "csomagját" is. A három lányt? Nem hiszik el, hogy ezt tudnám kezelni. Pedig de. Nem lenne könnyű. De hogy ne tudnám vállani azt, ami egy darabka ő? Mutatta a lányai képét, és látom bennük őt, a szemét, a testtartását, kis apró részleteket....így hogy ne tudnám őket is szeretni? Az, hogy 13 évvel idősebb? És? Kit érdekel. A másik felem, akkor is ha minden így marad. Akkor is, ha továbbra is csak estéket kapok tőle, aminek a végén nem történik semmi. Amíg akar velem ilyen estéket, megyek. Nézzetek hülyének....de mellette sokkal jobban szeretem önmagam, amit csak ebben a két napban számtalan más férfi is észrevett. Vadidegenek. Megállítanak az utcán, idegen vezényeltek kérdezik meg milyen reggele van a szép hölgynek. Hogy milyen? Csodás. :)
Megjegyzések