Színét veszti

Sokáig gondolkodtam hogy fogalmazzam meg, amit mondani akarok. Végül csak egy rövid szösszenetre futotta a mai estére.

Akkor lesz egy naiv, hülye lány felnőtt nő, amikor felismervén, hogy már megint ugyanabba a verembe esett (de sokkal mélyebbre), az első reakciót kigolyózza a kettesszámú. Az első reakció a sértett hiszti, számonkérés, miértek keresése, végül megalázkodás és bőgés. A kettes számú reakció más. A kettes reakcióra még maga Dexter Morgan is büszke lenne. A kettes annyit tesz, hogy marad minden a régiben. A felszínen. De csak azért, hogy amikor eljön az ideje, olyan mélyre basszam belé a jelképes kést, amilyen mélyre csak tudom. Figyelek, megtanulom a gyengéit....és ott fogok vágni, ahol a legjobban fáj. Ó, igen, ezt lehet fenyegetésnek is venni. Mert fájni fog. Nagyon. De ez egyszer nem nekem. Most végre megtanultam, és most az egyszer nem omlok össze, mert ez megkeményített.

Egyet jegyezzetek meg: senkiben ne bízzatok, csak magatokban. Az önzetlen, feltétel nélküli szereteteteket és odaadásotokat tartsátok meg a kutyának/macskának/lónak stb stb.... ők megérdemlik. Az emberek nem.

Ezt az érzelmet is lehúztam a retyón a többi közé, oda, ahová való.