Olyan nyugtalan vagyok, hogy muszáj írnom. Egész héten olyan érzésem volt, hogy valami változni fog... és annak ellenére, hogy változott is, az érzés nem múlt el. Mintha csak elindították volna a golyót az úton, de a bábukat még nem tarolta volna le.
Szeret...a maga módján. Két napja úgy ellilantak a kétségeim, mintha soha nem is lettek volna. Két napja a 'wellness'ben a kapcsolatokról, a női-férfi oldalakról beszélgettünk. Nem tudom már hogy jutott el odáig, hogy kijelentse, hogy ha független lenne akkor nem nagyon kellene keresgélnie magának párt, mert ott a társnője, aki vicces és tök jó illata van (aznapi első tőr a szívembe(amúgy láncdohányos,annak hogy lehet jó az illata?)), és "itt vagy te, Szandra, fullra, a tökéletes nő". Kicsit fagyott a levegő, én először fel sem fogtam mit mondott. Viszont ő nem érti a férfiakat.Meg minket sem. Mert "Szandra, neked is ott volt az a faszi aki leszólított te meg elszerencsétlenkedted" "Mert más járt a fejemben"-így én. Mert lehet, hogy akkor tényleg csinos voltam. De neki voltam az. Ragyogtam...miatta.
Miután szétoszlott a banda, utánam jött az irodámba és még dumáltunk. Elmesélte, hogy sosem gondolta volna, bogy a válása után egy olyan helyzetben fogja megtalálni azt, amit keresett(második tőrdöfés,mélyebbre)....de most látja, hogy lehetne másmilyen is...
Ez jó érzés. Mert régóta dolgozom azon, hogy megmutassam neki,hogy nem minden kapcsolat feszült és nem kell alárendelnie magát valakinek, ha lehet egymás mellett, egymásért lenni. Augusztusban mondta, hogy valaki mindig a másik felett áll a kapcsolatban, valaki mindig dominánsabb és elnyomja a másikat és ez eddig mindig ő volt alul. Hiába mondtam neki akkor, hogy nem minden kapcsolat ilyen, nem hitte el. Most talán kicsit meg tudom mutatni neki. Csak már...későn. És a teljesség nélkül. Mert közel enged, aztán eltol. Közel enged... eltol. Talánez így helyes, még ha nem is ismerem be.
Persze a kollégák belemásztak a beszélgetésbe, ezért whatsappon dobtam neki egy üzit, hogy szeretnék kérdezni még egy dolgot. "Kérdezz" Közben az orrom alá dugtak egy pár iratot így nem válaszoltam rögtön. Hallottam, hogy elindult vissza az irodámba. Őt is megállították. Közben megírtam neki:"neked tényleg fingod nincs kiről beszélek folyamatosan?" Visszajött, elolvasta előttem. "De tudom...csak igyekszem nem tudomást venni róla". "Akkor jól éreztem" Leült velem szemben lehajtott fejjel. Ő akart mondani valamit vagy azt várta én mondjak valamit...de én csak mosolyogva és fejcsóválva annyit tudtam mondani, hogy ezt hívják úgy, hogy szar helyzet. "Igen, ezt".
Ebben a két napban másképp viselkedik velem. Kedvesebb....gyengédebb. Látom, hogy az ő szívéről is legurult egy hatalmas kő. Úgy érzem ez a kő indította el a többit, amiből még nem tudom mi lesz. Vagy elindulunk arra, amerre én szeretném (kicsi esély) vagy most vésődik kőbe, hogy csak távolról szeretjük tovább egymást. Azt tudom, hogy senkit nem szerettem ennyire még és talán nem is fogok senki mást soha ennyire. Mondhatja nekem, hogy én is megtalálom magamnak az ideálist akit nekem szánt a sors...tudom, ezzel azt akarja mondani, hogy mondjak le róla. De erre ki lenne képes? Ha parancsolni lehetne a szívnek....nem, akkor sem tenném meg. Képtelen vagyok lemondani róla.
Szeret...a maga módján. Két napja úgy ellilantak a kétségeim, mintha soha nem is lettek volna. Két napja a 'wellness'ben a kapcsolatokról, a női-férfi oldalakról beszélgettünk. Nem tudom már hogy jutott el odáig, hogy kijelentse, hogy ha független lenne akkor nem nagyon kellene keresgélnie magának párt, mert ott a társnője, aki vicces és tök jó illata van (aznapi első tőr a szívembe(amúgy láncdohányos,annak hogy lehet jó az illata?)), és "itt vagy te, Szandra, fullra, a tökéletes nő". Kicsit fagyott a levegő, én először fel sem fogtam mit mondott. Viszont ő nem érti a férfiakat.Meg minket sem. Mert "Szandra, neked is ott volt az a faszi aki leszólított te meg elszerencsétlenkedted" "Mert más járt a fejemben"-így én. Mert lehet, hogy akkor tényleg csinos voltam. De neki voltam az. Ragyogtam...miatta.
Miután szétoszlott a banda, utánam jött az irodámba és még dumáltunk. Elmesélte, hogy sosem gondolta volna, bogy a válása után egy olyan helyzetben fogja megtalálni azt, amit keresett(második tőrdöfés,mélyebbre)....de most látja, hogy lehetne másmilyen is...
Ez jó érzés. Mert régóta dolgozom azon, hogy megmutassam neki,hogy nem minden kapcsolat feszült és nem kell alárendelnie magát valakinek, ha lehet egymás mellett, egymásért lenni. Augusztusban mondta, hogy valaki mindig a másik felett áll a kapcsolatban, valaki mindig dominánsabb és elnyomja a másikat és ez eddig mindig ő volt alul. Hiába mondtam neki akkor, hogy nem minden kapcsolat ilyen, nem hitte el. Most talán kicsit meg tudom mutatni neki. Csak már...későn. És a teljesség nélkül. Mert közel enged, aztán eltol. Közel enged... eltol. Talánez így helyes, még ha nem is ismerem be.
Persze a kollégák belemásztak a beszélgetésbe, ezért whatsappon dobtam neki egy üzit, hogy szeretnék kérdezni még egy dolgot. "Kérdezz" Közben az orrom alá dugtak egy pár iratot így nem válaszoltam rögtön. Hallottam, hogy elindult vissza az irodámba. Őt is megállították. Közben megírtam neki:"neked tényleg fingod nincs kiről beszélek folyamatosan?" Visszajött, elolvasta előttem. "De tudom...csak igyekszem nem tudomást venni róla". "Akkor jól éreztem" Leült velem szemben lehajtott fejjel. Ő akart mondani valamit vagy azt várta én mondjak valamit...de én csak mosolyogva és fejcsóválva annyit tudtam mondani, hogy ezt hívják úgy, hogy szar helyzet. "Igen, ezt".
Ebben a két napban másképp viselkedik velem. Kedvesebb....gyengédebb. Látom, hogy az ő szívéről is legurult egy hatalmas kő. Úgy érzem ez a kő indította el a többit, amiből még nem tudom mi lesz. Vagy elindulunk arra, amerre én szeretném (kicsi esély) vagy most vésődik kőbe, hogy csak távolról szeretjük tovább egymást. Azt tudom, hogy senkit nem szerettem ennyire még és talán nem is fogok senki mást soha ennyire. Mondhatja nekem, hogy én is megtalálom magamnak az ideálist akit nekem szánt a sors...tudom, ezzel azt akarja mondani, hogy mondjak le róla. De erre ki lenne képes? Ha parancsolni lehetne a szívnek....nem, akkor sem tenném meg. Képtelen vagyok lemondani róla.
Megjegyzések