Fear

Félek. Félek, hogy én már így maradok. Igaza volt abban a Fatinak, hogy a dolgok egyik pillanatról a másikra változhatnak. Múlt hét hétfőn csodálatos estét töltöttem vele, még az augusztusinál is jobban éreztem magam. Mert most már közelebb engedett, de még mindig nem elég közel. Mészinek az volt az első kérdése, hogy na, volt minden? De nem volt. Lehet, ha kicsit megerőltetem magam lett volna. De nem akarok semmi olyat tenni, ami miatt később rosszul érezné magát. Így némi ölelkezésen kívül nem engedtem többet magamnak. Nem is ez a lényeg. Megmondtam neki, hogy soha életemben még nem szerettem senkit ennyire, mint őt. Nagy valószínűséggel nem is fogok. Lepergett róla, csak a szokásos, nem vesz tudomást arról, mennyire odavagyok érte. Én erőltettem ezt a közös estét, de eljött és jól érezte magát, és nekem pedig nagyon jót tett. De itt jön az első mondat: félek. Egész életemben egyedül voltam, senki nem szeretett viszont és félek, hogy most már nem is fog. Nem csak azért, mert most hosszú hosszú évekig nem fogok senkit beengedni...hanem félek, hogy már soha nem is fogok. Nem tudom hogy kell. Kinőttem a kisérletezős korból, habár soha nem is volt alkalmam kisérletezni. Olyan ez, hogy ha túl sokáig vársz valamire, lehet, hogy örökre elveszett a lehetőség, hogy bekövetkezzen.
Megint azt a szót használta...tavasz. Én vagyok neki a tavasz. De csak miatta vagyok az, miatta virágzott ki bennem minden. A férfiak észreveszik. Egymás után nyomulnak, flörtölnek, bókolnak, próbálkoznak...de egyik sem kell. Az egyik csak szexet akar, a másiknak csaja van, a harmadik meg még nagyobb lelki sérült, mint én....stbstb. Pedig pl a lelki gebaszossal jól indult, még csókolózni is jó volt vele. De azért vannak dolgok, amik nálam jóval a mérce alá dobták...Bár igazából lényegtelen. Mert ez csak vergődés, hogy elfelejtsem, hogy megpróbáljam kitépni magamból. Aztán rájövök, hogy mit akarok én...eddig is jól megvoltam egymagam, miért akarnék a nyakamba bárkit is....kivéve, ha azt a bárkit Tominak hívják. Hihetetlen, hogy az első férfi, akit el bírnék viselni magam mellett, az nem akar velem lenni. Nagyon szeretheti a feleségét, ha ennyi szeretetnek ès törődésnek képes ellenállni, mint amennyit én próbálok neki adni....szomorú és szánalmas dolgok ezek. Csak az nyugtat, hogy végre kimondta amit hallani akartam. Igaz, csak a hajnalba nyúló chatelésben írta meg...de beengedett a fejébe. Ő is gondol rám. Ő is szeretné megtenni, amit én akarok. Csodálom érte...csodálom az önuralmát. De minden csodálatot feladnék egyetlen együtt töltött éjszakáért.

Томас, я люблю тебя