Beleborultam a nyakába, ösztönösen és meggondolatlanul. Nem tudom hogy került a kezem az ő kezébe, nem tudom mikor fogta meg. Szorította, vagy hogy eltoljon, vagy mert ő is ösztönből nyúlt érte? Nem tudom. De szorította az után is, hogy észhez térve elhúzódtam tőle. Egy kívülállónak ez egy nagyon intim pillanatnak tetszhetett. Veszélyes játékot űzünk, nem tudom ő tudja-e. Ennyire biztos az önuralmában? Csodálatra méltó volt eddig, az biztos. De azzal is tisztában van pl, hogy mire gondolok, amikor azt mondom neki, hogy jól néz ki az adott ingben. Látom a sejtelmes molyosán. Tudja, hogy megveszek érte ingben....de még inkább csomagolnám ki belőle. Folyamatosan a józanság peremén táncolok, de minél közelebb kerülök hozzá, annál nehezebb. Ő nem ezt érzi? Nem érzi a szikrákat, ha közel kerül a bőrünk egymáshoz? Egyetlen egyszer mondta ki(inkább írta le), amit hallani akartam már nagyon régóta, és ami miatt képes voltam lenyugodni. Gondolni szokott arra, hogy mi lenne, ha....
Megjegyzések