Az emberek imádnak tanácsokat osztogatni. Főleg az olyanok, akik még a saját életüket sem tudják rendben tartani. Vagy azok akik beletörődtek az átlagosba. Hogy többet érdemlek, zárjam le, hogy keressek férjet, találjak mást, hogy váltsak, ne tegyem, gondolkodjak, ne vegyem magamra, hogy legyen eszem, hogy túl jó vagyok, hogy keressem a boldogságot, hogy ne hallgassak a rosszakarókra stb....
Mindenki szeret kéretlen tanácsokat osztogatni, de mindenkinek magának kell tudni mi lesz a következő lépés. Akkor szeretik a legjobban megmondani a frankót amikor az ember amúgy is padlón van. Valahogy sosem akkor bukik ki az emberekből az őszinte véleményük, amikor elég erős vagyok elviselni, hanem akkor, amikor már mindegy hányat rúgtak belém. Azt hiszik ilyenkor már mindegy, vagy mi a kurvanyja?
Anyámból is...dehogy támogat ő...neki is az a véleménye, hogy szex nélkül is házasságtörő vagyok, a többiek meg....ha anyám ezt gondolja akkor a töbniektől bem is tudom mit várok. Senki nem érti mit érzek...éreztem. Most már tudom milyen szánalmas is vagyok, és kicsit hálás lehetek azért, mert a Tomi tegnap megmutatta hol a helyem. Emellett persze összetört vele rendesen. Soha nem gondoltam volna, hogy előrébb vannak azok a kollégák akik már nem egyszer csalódast okoztak neki és akik rosszindulatú dolgokat terjesztenek róla is. Hogy tartsam magam többre, mikor ennyire húszadrangú vagyok mindenki szívében?
De összeszedem magam...mint mindig. De legalább emlékeztetett az, akit a világon a legjobban szeretek, hogy miért is voltam és vagyok is egyedül. Egyet megígérek most magamnak: kőfal vissza, mert soha soha soha nem hagyom még egyszer, hogy valaki ennyire összetörjön. Soha nem akarok és nem fogok még valakit ennyire szeretni mint őt, mert annak hatalma lesz, hogy összetörjön.
Elengedem. Élje tovább az életét, folytson továbbra is mindent magába, nyelje tovább a békát csak azért, hogy biztonságban legyen és még véletlenül se kelljen kockáztatnia. Megértem miért döntött így. Túl sok mindenki életébe mászott bele, és nem akarja megint a nulláról kezdeni és ugyanazokat a köröket futni. De nem tudja mit veszített. Annyi önbecsülésem még maradt, hogy tudjam: én békét, rendszerességet, megértést és szenvedélyt kínáltam volna neki. Átbeszélgetett, átszerelmesmedett éjszakákat, szabadságot és sok nevetést,örömöt,harmóniát és támogatást. Minden más lett volna, ha mi 2 évvel ezelőtt találkozunk. De nem így történt, így hagyom. Ezen a hétvégén kisírom az összes könnyemet, bánatomat, aztán maradok úgy, ahogy eddig is működőképes voltam: egyedül.
Mindenki szeret kéretlen tanácsokat osztogatni, de mindenkinek magának kell tudni mi lesz a következő lépés. Akkor szeretik a legjobban megmondani a frankót amikor az ember amúgy is padlón van. Valahogy sosem akkor bukik ki az emberekből az őszinte véleményük, amikor elég erős vagyok elviselni, hanem akkor, amikor már mindegy hányat rúgtak belém. Azt hiszik ilyenkor már mindegy, vagy mi a kurvanyja?
Anyámból is...dehogy támogat ő...neki is az a véleménye, hogy szex nélkül is házasságtörő vagyok, a többiek meg....ha anyám ezt gondolja akkor a töbniektől bem is tudom mit várok. Senki nem érti mit érzek...éreztem. Most már tudom milyen szánalmas is vagyok, és kicsit hálás lehetek azért, mert a Tomi tegnap megmutatta hol a helyem. Emellett persze összetört vele rendesen. Soha nem gondoltam volna, hogy előrébb vannak azok a kollégák akik már nem egyszer csalódast okoztak neki és akik rosszindulatú dolgokat terjesztenek róla is. Hogy tartsam magam többre, mikor ennyire húszadrangú vagyok mindenki szívében?
De összeszedem magam...mint mindig. De legalább emlékeztetett az, akit a világon a legjobban szeretek, hogy miért is voltam és vagyok is egyedül. Egyet megígérek most magamnak: kőfal vissza, mert soha soha soha nem hagyom még egyszer, hogy valaki ennyire összetörjön. Soha nem akarok és nem fogok még valakit ennyire szeretni mint őt, mert annak hatalma lesz, hogy összetörjön.
Elengedem. Élje tovább az életét, folytson továbbra is mindent magába, nyelje tovább a békát csak azért, hogy biztonságban legyen és még véletlenül se kelljen kockáztatnia. Megértem miért döntött így. Túl sok mindenki életébe mászott bele, és nem akarja megint a nulláról kezdeni és ugyanazokat a köröket futni. De nem tudja mit veszített. Annyi önbecsülésem még maradt, hogy tudjam: én békét, rendszerességet, megértést és szenvedélyt kínáltam volna neki. Átbeszélgetett, átszerelmesmedett éjszakákat, szabadságot és sok nevetést,örömöt,harmóniát és támogatást. Minden más lett volna, ha mi 2 évvel ezelőtt találkozunk. De nem így történt, így hagyom. Ezen a hétvégén kisírom az összes könnyemet, bánatomat, aztán maradok úgy, ahogy eddig is működőképes voltam: egyedül.
Megjegyzések