Egyszerre szeretem és gyűlölöm magamban azt, hogy a az utolsó utáni pillanatban, amikor már eldöntöm, hogy kész, feladom....mindig nyomok egy reset gombot egészen addig, míg be nem áll a kékhalál, és teljesen reménytelen nem lesz a dolog.
Azt hiszem jelen esetben a kékhalál felé menetelek, de a kurva oroszlán énemnek kell az, hogy a pofámja nyomják az igazságot, különben akkor sem tudom elfogadni, ha az orrom előtt látom. De...mindig csak agyalok, és most mit veszthetek? Semmit. Mert ez így tényleg az: SEMMI. Se nem barátok, se nem munkatársak, se nem idegenek, se nem szeretők. Semmi. A semminél pedig bármi jobb. Ezért vagyok folyamatosan nyugtalan, és ezt érzem napok óta. Mert az mi, hogy hét elejèn ebédelünk, beszélgetünk, puszival üdvözöl, jön, érdeklődik, hét végére meg megy az áspiskígyó után, mint egy pincsikutya? Milyen ember ez? Milyen az, amikor egy igrendes kolléga, aki negyedannyi időt nem tölt velem, negyedannyira nem ismer mint ő, ebédet hoz nekem, csak mert karácsony előtt megemlítettem hogy szeretem a vadpörit? És ő....ő??? Még az ígéreteit sem tartja be, nemhogy ilyen kis kedves dologgal lepjen meg. Én meg egy ilyen ember szerelméért küzdök. Be kell látnom: széllel szemben pisálok.
Ezért van szükségem a visszautasításra.....mert talán akkor végre el tudom fogadni, hogy közel 7 hónapig egy érdemtelen emberre pazaroltam minden kedvességemet, odaadásomat és a szerelmemet.
Azt hiszem jelen esetben a kékhalál felé menetelek, de a kurva oroszlán énemnek kell az, hogy a pofámja nyomják az igazságot, különben akkor sem tudom elfogadni, ha az orrom előtt látom. De...mindig csak agyalok, és most mit veszthetek? Semmit. Mert ez így tényleg az: SEMMI. Se nem barátok, se nem munkatársak, se nem idegenek, se nem szeretők. Semmi. A semminél pedig bármi jobb. Ezért vagyok folyamatosan nyugtalan, és ezt érzem napok óta. Mert az mi, hogy hét elejèn ebédelünk, beszélgetünk, puszival üdvözöl, jön, érdeklődik, hét végére meg megy az áspiskígyó után, mint egy pincsikutya? Milyen ember ez? Milyen az, amikor egy igrendes kolléga, aki negyedannyi időt nem tölt velem, negyedannyira nem ismer mint ő, ebédet hoz nekem, csak mert karácsony előtt megemlítettem hogy szeretem a vadpörit? És ő....ő??? Még az ígéreteit sem tartja be, nemhogy ilyen kis kedves dologgal lepjen meg. Én meg egy ilyen ember szerelméért küzdök. Be kell látnom: széllel szemben pisálok.
Ezért van szükségem a visszautasításra.....mert talán akkor végre el tudom fogadni, hogy közel 7 hónapig egy érdemtelen emberre pazaroltam minden kedvességemet, odaadásomat és a szerelmemet.
Megjegyzések