Úgy érzem szétszakadok. Hallgatnom kellett volna a többiekre, akik azt mondták ne menjek. Tényleg nem kellett volna.
De kezdjük az elejéről. Vasárnap volt egy randim, régóta nem éreztem ilyen jól magam, és a pasi képes volt lenyűgözni, ami nálam nem kis szó. Mala Garden, majd hirtelen ötlettől vezérelve átvitt Tihanyba, ahol nagyon jól elvoltunk. Talán Norbinál éreztem először és utoljára a személyem iránti ilyen fokú lelkesedést, valamint, hogy valakinek ennyire nagyon tetszhetek.
Vigyázni kell nagyon mit kívánsz....mert pont a Tominak írt utolsó levelemben azt írtam neki, hogy remélem, hogy egyszer én is megtudom, milyen az, amikor értem teper annyira valaki, mint amennyire én az elmúlt egy évben érte. Hát tessék.
És itt van a gáz, aminek nem szabadna már annak lennie. A héten nem nagyon beszéltünk Tomival, mert mikor éppen a szívemet öntöttem ki neki, benyögte, hogy úgy néz ki eggyel többen lesznek. Nem egész egy hónapja azt mesélte a sírás határán, hogy nem bírja tovább, a párja megváltozott, a négy fal közt ül és nem akar visszajönni dolgozni. Erre a lust picsája nem elkezdi a farkánál fogva vezetni?? Hoppá itt az ötödik gyerek, de jó, éljünk 5en 50 négyzetméteren....zseniális mondhatom. Két napig felváltva üvöltöttem fájdalmamban, sírtam és piáltam, majd bejelentkezett ez a srác az életembe, mintegy mentőövként.
De szerdán Tomi közölte, hogy jönnek a lányok hétvégén, asszony megy. És ők lejönnek ide a partra. Jó. Nincs kedved lejö ni neked is? Hogy én? Igen...bemutatnálak a lányoknak. Azt mondtam jó, szóljon, de akkor sziklaszilárdan hittem, hogy egész biztos nem fogok ráérni. De tegnap ismét szólt....és ma délelőtt felismertem az egyik kislányt a plázában, mielőtt még Tomit megláttam volna. Heló-heló mentem a dolgomra. Azt hittem ekkora szélben nincs az az isten, hogy lerángassa a lányokat a partra, és ez csak egy újabb beváltatlan ígéret marad. De négykor írt. Én meg fél óra múlva már lent voltam a kutyával a parton. Mintegy véletlenül. Ringó megugatta. Eddig két embert ugatott meg séta közben: mindkettő rosszarcú cigány volt és áradt belőlük az ártó szándék. Soha nem gondoltam volna, hogy arra az emberre reagál így, akit szeretek. De összetörte a szívem, és a kutya ezt érezte. Kicsit dumáltunk, majd tovább indultam. És hazafelé megint elbőgtem magam.
Azzal fogom a hétvégét tölteni, aki a jövőm lehet. És mégis azzal akarnám, aki... ha vele tölthetném én lennék a legboldogabb. De ő nem akar engem, és mégis...
Szóval tényleg úgy érzem kettészakadok. Mert tudom, hogy tovább kell lépnem. De a háttérben folyamatosan ott dolgozik az a gondolat, hogy belekezdhetek-e valamibe akkor, amikor még ennyire össze vagyok törve. Amikor még az első hívó szóra ugrom, ha keres. De tudom, hogy muszáj lesz. Meg kell próbálnom legalább fele annyira szeretni ezt a pasit, mint őt. Mert a fele annyi is már elég egy embernek. Csak Tominak nem.
De kezdjük az elejéről. Vasárnap volt egy randim, régóta nem éreztem ilyen jól magam, és a pasi képes volt lenyűgözni, ami nálam nem kis szó. Mala Garden, majd hirtelen ötlettől vezérelve átvitt Tihanyba, ahol nagyon jól elvoltunk. Talán Norbinál éreztem először és utoljára a személyem iránti ilyen fokú lelkesedést, valamint, hogy valakinek ennyire nagyon tetszhetek.
Vigyázni kell nagyon mit kívánsz....mert pont a Tominak írt utolsó levelemben azt írtam neki, hogy remélem, hogy egyszer én is megtudom, milyen az, amikor értem teper annyira valaki, mint amennyire én az elmúlt egy évben érte. Hát tessék.
És itt van a gáz, aminek nem szabadna már annak lennie. A héten nem nagyon beszéltünk Tomival, mert mikor éppen a szívemet öntöttem ki neki, benyögte, hogy úgy néz ki eggyel többen lesznek. Nem egész egy hónapja azt mesélte a sírás határán, hogy nem bírja tovább, a párja megváltozott, a négy fal közt ül és nem akar visszajönni dolgozni. Erre a lust picsája nem elkezdi a farkánál fogva vezetni?? Hoppá itt az ötödik gyerek, de jó, éljünk 5en 50 négyzetméteren....zseniális mondhatom. Két napig felváltva üvöltöttem fájdalmamban, sírtam és piáltam, majd bejelentkezett ez a srác az életembe, mintegy mentőövként.
De szerdán Tomi közölte, hogy jönnek a lányok hétvégén, asszony megy. És ők lejönnek ide a partra. Jó. Nincs kedved lejö ni neked is? Hogy én? Igen...bemutatnálak a lányoknak. Azt mondtam jó, szóljon, de akkor sziklaszilárdan hittem, hogy egész biztos nem fogok ráérni. De tegnap ismét szólt....és ma délelőtt felismertem az egyik kislányt a plázában, mielőtt még Tomit megláttam volna. Heló-heló mentem a dolgomra. Azt hittem ekkora szélben nincs az az isten, hogy lerángassa a lányokat a partra, és ez csak egy újabb beváltatlan ígéret marad. De négykor írt. Én meg fél óra múlva már lent voltam a kutyával a parton. Mintegy véletlenül. Ringó megugatta. Eddig két embert ugatott meg séta közben: mindkettő rosszarcú cigány volt és áradt belőlük az ártó szándék. Soha nem gondoltam volna, hogy arra az emberre reagál így, akit szeretek. De összetörte a szívem, és a kutya ezt érezte. Kicsit dumáltunk, majd tovább indultam. És hazafelé megint elbőgtem magam.
Azzal fogom a hétvégét tölteni, aki a jövőm lehet. És mégis azzal akarnám, aki... ha vele tölthetném én lennék a legboldogabb. De ő nem akar engem, és mégis...
Szóval tényleg úgy érzem kettészakadok. Mert tudom, hogy tovább kell lépnem. De a háttérben folyamatosan ott dolgozik az a gondolat, hogy belekezdhetek-e valamibe akkor, amikor még ennyire össze vagyok törve. Amikor még az első hívó szóra ugrom, ha keres. De tudom, hogy muszáj lesz. Meg kell próbálnom legalább fele annyira szeretni ezt a pasit, mint őt. Mert a fele annyi is már elég egy embernek. Csak Tominak nem.
Megjegyzések