A pasik komolyan gázak. És én mindig a leggázasabbakat fogom ki. Oké, a nők is tök hülyék. Mert az egyik összeköltözik valakivel 5 hónap után, közben meg még az exe után nyomoz. A másik egy komplett elmebeteggel van együtt, akitől néha konkrétan be van gazolva, folyamatosan elküldi a halál faszára, ámde mégis folyamatosan visszamegy hozzá, mert a pasi lesi minden kívánságát. De egy dolog mégis közös bennük. Őket legalább a tenyerükön hordozzák. Az idegbeteg és az is, aki öt hónap után összeköltözik valakivel, aki még nincs túl az előző választotton. Én csak egy valakit akartam volna, de ő nem akar engem. Itt fordítva van. Én hordozom őt a tenyeremen. És ez rossz. Mert így engem vesznek semmibe. És olyan dolgokat dob be a leggázabb helyzetekben, amiket pont akkor és ott, de leginkább egyáltalán nem kéne kiejtenie a száján. Mint például amikor kihúzta belőlem a vallomást, hogy mennyire zavar, hogy az álnok picsával többet lóg mint velem...hogy megy utána mint egy pincsikutya. Épp a olyan dolgokat mondtam el neki, amit alapból soha nem tennék, erre bedobja, hogy hoppá, nem sokára egyel többen lesznek. Óóóó hogy az a kurva anyád!(bocs anyuka) De nem baj, csak két napig üvöltöttem a fájdalomtól(szó szerint), ami után meghoztam életem egyik legrosszabb döntését, de ezt hagyjuk.
Most meg....éppen arról beszélt, hogy mennyire menekülne, hogy ha tehetné újrakezdhetné, és minden mennyire szar...és hogy kijönne Ausztráliába. Ó, persze, szívesen látlak téged is meg mindenkit. Nem, nem félreértem. Eljönne velem és soha nem jönne vissza. Újrakezdené. Igaz, nem mondta, hogy velem kezdené újra. De ez akkor is alattomos volt. Ilyennel nem szabad viccelni, ha annak mondod, aki pontosan ezt szeretné hallani. És hiába hallottam a saját két fülemmel, nála már tudom, hogy a kimondott szavaknak nincs jelentősége. Hiszen a legfőbb ok, ami miatt már nem tudok rá ugyanúgy nézni, a kimondott, de be nem tartott ígéretek és lehetőségek garmadája. Tudom, hogy soha nem hagyná itt a lányokat. És most megint babája lesz.
A legrosszabb, hogy nem ért váratlanul. Mert októberben kedves Zsófiámnak pont ezt mondtam: csak azért féltem a Tomit, mert az asszony nem akar visszamenni dolgozni, Na ugye, azt tudjuk, hogy elég sok nő folyamodik ilyenkor a rég bevált trükkhöz: legyen még egy visító dervish a családban! Mondtam neki, hogy figyeld meg, ez tavasszal már kerekedve várja a nyarat. Igazam lett. De most mondok én még egy jóslatot: még egy gyerek nem old meg semmit, sőt ront a helyzeten. Még egy gyerek, még több probléma, még több veszekedés, kevesebb pénz, nulla szex. Három év után még röpködnie kéne a férjuradnak a boldogságban, hogy van egy csodás családja, de elárulok valamit: nem én vagyok az egyetlen, aki azt hallja tőle, hogy boldogtalan, hogy legszívesebben visszamenne a válása utáni pontra és mindent újrakezdene. Hogy menekülne és hátra sem nézne. Nem tudom, hogy az alaptermészete ilyen, vagy kedves drága asszonyka....hogy te hozod ezt ki belőle. A jóslatom azonban az, hogy vagy tönkremegy minden vagy belerokkantok 10 év után, és ott álltok öregen és elhasználtan.
A baj az, hogy hiába mondtam el ezt Tominak virágnyelven. Megy továbbra is a makacs feje után és nem hisz nekem. De már nem akarom megmenteni, Most már magamat kell megmentenem.
Azt mondja elégnek kéne lenni, hogy valakik egymás mellett állnak mindenben és szeretik egymást, akármijük is van. Az gondolom még nem jutott eszébe, hogy nem áll mellette senki, hiszen minden egyes apró dolog rá marad. Mindent ő old meg, ő intéz el. Egy éve tudom, hogy a kedves feleségének semmi nem elég, ő is tudja, és mégis mindig félrerakja azért a kevés jó időszakért, ami jut. És közben nem veszi észre, hogy akivel megvalósulhatna "az elég, amink van", egy éve ott áll mellette, és ő mégis szarik rá.
Megjegyzések