Minden év jobb is jobb, már ami a koncertélményeket illeti. Főleg a Papa Roach koncerteket. Tavaly Strand feszt volt a csúcs, amikor is Jerry dobott nekem egy pengetőt (elsősor!), majd koncert végén Claudia zseniális táblájának hála Jacoby leugrott hozzánk a stage-ről és olyan epic selfie-t lőtt velünk, amilyen keveseknek van. Mutatom:
Szóval, miután magunkhoz tértünk, elzarándokoltunk hátra a backstagehez, ahol Jerryvel, a gitárossal találkoztunk. Halál cuki egy ember. Türelmesen aláírt, váltott mindenkivel pár szót, lehetett közös képet csinálni. Én megmutattam neki a pengetőt, a sok közül az egyiket, amit hajigált nekünk. Megköszöntem neki, ő meg vigyorogva, hogy "aaaaa finally got it!!" Hehe persze, bár nem volt egyszerű. A közös képnél beleakadt a csatom a sapijába, én annyira nem bántam de ő is csak mosolygott egyet. Azóta a pengető egy zárható medálban van, imádom.
Az idei, Barba Negra Trackes buli is méltó folytatása volt a tavalyinak. Reggel mocskos betegen ébredtem, a torkom kétszeresére dagadva, a fülem fájt, nyirokcsomók bedurranva. Miután kiadtam a nemlétező reggelit, a fajanszvízesésnek könyörögtem, hogy "ne, ne, ne, ne most kéérlek". Gondolkodtam, hogy mi legyen, végül teletömtem magam gyógyszerrel és elindultam Biankával, Milánnal meg a gyógyszerkészletemmel Budapestre. Amíg a Track előtt csöveztünk volt pár pillanat, amikor azt mondtam mekkora egy hülye állat vagyok én, hogy eljöttem, el fogok ájulni már az előzenekarok alatt. Végül kapunyitásnál jól helyezkedtünk (laza 4 és fél óra csövezés után) és Milán hosszú lábait szedve befoglalta nekünk az első sort. Hálaégnek egy viszonylag kultúrált közönséget fogtunk ki, kurvaanyázás és lökdösődés nélkül. A két előzenekar nekem a felejthető kategória volt, mondjuk az AWS nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy ezek után otthon is hallgassam őket.
Papa Roachék viszont megint ütöttek. Kevés zenekar képes olyan energiákat megmozgatni mint ők. Komolyan, érezni közben a levegő sistergését. Tavaly is megjegyezte Jacoby, hogy hihetetlen közönség vagyunk...és ez idén sem volt másképp. Olyan energiát adnak, és úgy felszabadít az egész... Igaz, volt egy kis malőr, amikor is Tony szó szerint legyilkolta a dobokat, ami alatt Tobin és Jacoby rögtönzött rap-jam előadást tartott. Jacoby egy idő után ráunt, a stagere dobott leveleket olvasgatta, majd bekattant nála valami, lebaszta a törcsit a földre, hogy "bazd meg, majd visszajövök, megjavítottátok azt a szart". Erre mi elkezdtük kántálni, hogy "fix that shit". Hatásos lehetett, mert pár percre rá, sikerült megjavítani. Jacoby még váltott pár nem túl kedves szót Tonyval, majd folytatták. Egyszer összeakadt a tekintetem Jerryvel, automatikusan elmosolyodtam, ő meg vissza vigyorgott és bólintott. Jacobyval is valami hasonló zajlott le, de ő csak kacsintott egyet, Claudiának puszit dobott, Luca zászlóját is kiszúrta. Szarrá tomboltam magam a Kick in the Teethre, a Scars meg a Gravity alatt bőgtem egy sort. Miután a srácok elköszöntek, elkezdték szétszedni a felszerelést a technikusok és letépkedni a setlistet. Jerry setlistjét az a staff tépte fel, akivel szemeztem és mosolyogtam két etap között, szóval mikor bájosan rávigyorogtam és mutattam, hogy nekem plíz, nekem nyújtotta oda. Sajnos a mellettem lévő csávó belekapott, mire ráförmedtem, hogy ne zavarjon bazzeg, hogy nekem adta oda. Mire elengedte, de sajnos így is elszaladt egy picit.
Mikor eloszlott a tömeg, elindultunk a vájúhoz inni, soha nem fizettem még fél liter vízért 400 pénzt, de majd szomjan pusztultam. Megjelent közben Kata is, fergetes lényével, ami mindent elsöpör és mindenkit feldob. Imádom a csajt, hatalmas egyéniség.
Dumáltunk, beszélgettünk, képeket csináltunk a backstagenél. Az egyik mogorva biztonságis megpróbált minket beetetni, hogy "nem tudom miért nem húztok már el innen, kurvára meg lett mondva, hogy nem jönnek ki". Én csak jót mosolyogtam rajta, öreg rókák vagyunk mi az ilyen átbaszós szöveghez. Nem kellett negyed óra, hogy szóljon az egyik normálisabb biztis srác, halkan elsuttogva, hogy "oldalt beengedünk titeket". Kibaszott gyors sprintet nyomtunk le a track körül, és igeeeen bejutottunk Jacobyhoz. Én tökre meg voltam illetődve, szóval nála tök elakadtam, pedig sok mindennel készültem fejben. Szóval csak mosolyogtunk egy sort, megköszöntem neki hogy aláírta a setlistem, meg a képet és már mennünk is kellett. Kata szerelése nagyon tetszett neki, meg Luca tetkója is. Mikor kijöttünk csaptunk egy csajos visítást, hát nem néztek minket HPnek kicsit sem, de leszartam. Találkoztam Jacobyval, a faszival, akinek a hangjáért 15 éve odavagyok, és kurvajó érzés volt!
Az örömködés után elindultunk gyalog Kelenföldre, Luca telefonja mutatta az utat, én meg CS gázzal felszerelkezve védtem a seggünket. Az úton jól eldumáltunk, bár egy csomó mindenre nem emlékszem, ami hajnali 2 és 4 között elhangzott, mert teljesen hulla voltam. Hát hiába, öregszem.
Novemberben remélem ismét összegyűlik ez a társaság, ahol a Gasometerben ráduplázunk idén PRékra.
Szóval, miután magunkhoz tértünk, elzarándokoltunk hátra a backstagehez, ahol Jerryvel, a gitárossal találkoztunk. Halál cuki egy ember. Türelmesen aláírt, váltott mindenkivel pár szót, lehetett közös képet csinálni. Én megmutattam neki a pengetőt, a sok közül az egyiket, amit hajigált nekünk. Megköszöntem neki, ő meg vigyorogva, hogy "aaaaa finally got it!!" Hehe persze, bár nem volt egyszerű. A közös képnél beleakadt a csatom a sapijába, én annyira nem bántam de ő is csak mosolygott egyet. Azóta a pengető egy zárható medálban van, imádom.
Az idei, Barba Negra Trackes buli is méltó folytatása volt a tavalyinak. Reggel mocskos betegen ébredtem, a torkom kétszeresére dagadva, a fülem fájt, nyirokcsomók bedurranva. Miután kiadtam a nemlétező reggelit, a fajanszvízesésnek könyörögtem, hogy "ne, ne, ne, ne most kéérlek". Gondolkodtam, hogy mi legyen, végül teletömtem magam gyógyszerrel és elindultam Biankával, Milánnal meg a gyógyszerkészletemmel Budapestre. Amíg a Track előtt csöveztünk volt pár pillanat, amikor azt mondtam mekkora egy hülye állat vagyok én, hogy eljöttem, el fogok ájulni már az előzenekarok alatt. Végül kapunyitásnál jól helyezkedtünk (laza 4 és fél óra csövezés után) és Milán hosszú lábait szedve befoglalta nekünk az első sort. Hálaégnek egy viszonylag kultúrált közönséget fogtunk ki, kurvaanyázás és lökdösődés nélkül. A két előzenekar nekem a felejthető kategória volt, mondjuk az AWS nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy ezek után otthon is hallgassam őket.
Papa Roachék viszont megint ütöttek. Kevés zenekar képes olyan energiákat megmozgatni mint ők. Komolyan, érezni közben a levegő sistergését. Tavaly is megjegyezte Jacoby, hogy hihetetlen közönség vagyunk...és ez idén sem volt másképp. Olyan energiát adnak, és úgy felszabadít az egész... Igaz, volt egy kis malőr, amikor is Tony szó szerint legyilkolta a dobokat, ami alatt Tobin és Jacoby rögtönzött rap-jam előadást tartott. Jacoby egy idő után ráunt, a stagere dobott leveleket olvasgatta, majd bekattant nála valami, lebaszta a törcsit a földre, hogy "bazd meg, majd visszajövök, megjavítottátok azt a szart". Erre mi elkezdtük kántálni, hogy "fix that shit". Hatásos lehetett, mert pár percre rá, sikerült megjavítani. Jacoby még váltott pár nem túl kedves szót Tonyval, majd folytatták. Egyszer összeakadt a tekintetem Jerryvel, automatikusan elmosolyodtam, ő meg vissza vigyorgott és bólintott. Jacobyval is valami hasonló zajlott le, de ő csak kacsintott egyet, Claudiának puszit dobott, Luca zászlóját is kiszúrta. Szarrá tomboltam magam a Kick in the Teethre, a Scars meg a Gravity alatt bőgtem egy sort. Miután a srácok elköszöntek, elkezdték szétszedni a felszerelést a technikusok és letépkedni a setlistet. Jerry setlistjét az a staff tépte fel, akivel szemeztem és mosolyogtam két etap között, szóval mikor bájosan rávigyorogtam és mutattam, hogy nekem plíz, nekem nyújtotta oda. Sajnos a mellettem lévő csávó belekapott, mire ráförmedtem, hogy ne zavarjon bazzeg, hogy nekem adta oda. Mire elengedte, de sajnos így is elszaladt egy picit.
Mikor eloszlott a tömeg, elindultunk a vájúhoz inni, soha nem fizettem még fél liter vízért 400 pénzt, de majd szomjan pusztultam. Megjelent közben Kata is, fergetes lényével, ami mindent elsöpör és mindenkit feldob. Imádom a csajt, hatalmas egyéniség.
Dumáltunk, beszélgettünk, képeket csináltunk a backstagenél. Az egyik mogorva biztonságis megpróbált minket beetetni, hogy "nem tudom miért nem húztok már el innen, kurvára meg lett mondva, hogy nem jönnek ki". Én csak jót mosolyogtam rajta, öreg rókák vagyunk mi az ilyen átbaszós szöveghez. Nem kellett negyed óra, hogy szóljon az egyik normálisabb biztis srác, halkan elsuttogva, hogy "oldalt beengedünk titeket". Kibaszott gyors sprintet nyomtunk le a track körül, és igeeeen bejutottunk Jacobyhoz. Én tökre meg voltam illetődve, szóval nála tök elakadtam, pedig sok mindennel készültem fejben. Szóval csak mosolyogtunk egy sort, megköszöntem neki hogy aláírta a setlistem, meg a képet és már mennünk is kellett. Kata szerelése nagyon tetszett neki, meg Luca tetkója is. Mikor kijöttünk csaptunk egy csajos visítást, hát nem néztek minket HPnek kicsit sem, de leszartam. Találkoztam Jacobyval, a faszival, akinek a hangjáért 15 éve odavagyok, és kurvajó érzés volt!
Az örömködés után elindultunk gyalog Kelenföldre, Luca telefonja mutatta az utat, én meg CS gázzal felszerelkezve védtem a seggünket. Az úton jól eldumáltunk, bár egy csomó mindenre nem emlékszem, ami hajnali 2 és 4 között elhangzott, mert teljesen hulla voltam. Hát hiába, öregszem.
Novemberben remélem ismét összegyűlik ez a társaság, ahol a Gasometerben ráduplázunk idén PRékra.
Megjegyzések