Rokonlelkek

Véletlenül kapcsoltam erre a filmre. Nem nagyon tudtam mire számítsak. Szokványos tinifilmnek indult a fura srácról, aki a véletlen folytán összekeveredik az egyik menő csajjal és barátok lesznek. Kicsit az Egy különc srác feljegyzéseinek fapados változatának tűnt és talán tűnik még most is. Itt is ott is, a cukorkapapírba csomagolt büdös masszát takarja valójában a film. A tiniszerelembe csomagolt történet az emberek igazi arcát akarja megmutatni, és akárhogy baszták el a film végét a nyáltenger happy enddel, keserű lett a szám, ahogy haladt előre a történet. Mert semmi nem őszinte ebben a világban. Még a kis 18 éves kis picsák is manipulálnak...akarva-akaratlanul. Hát még a felnőttek. A szar kapcsolatból kilépő szülő, aki nagykanállal habzsolja az életet, a munkamániás anya, aki nem veszi észre, hogy a fia elveszett az élet útvesztőjében és fogalma sincs merre tart és mit akar...az apa, aki minden reggel eljár dolgozni, közben meg nincs is hova...egészen addig a lányig, aki azt hazudja mindenkinek, még magának is, hogy "csak barátok" a főhőssel. Közben meg nem veszi észre, hogy az egyetlen ember, aki törődik vele és szereti. Összejön a srác barátjával...a filmben nem a menő csávót választja, aki elviszi körbeutazni Európát, hanem főhősünket....természtesen hollywoodi szokás szerint a reptérről visszafordulva.
De a való élet nem ilyen habos-babos. A való életben egy 18 éves lány elmegy Európába. A való életben mindenki hazudik, játszmázik. Játszunk másokkal, mások érzelmeivel, és kezdem azt hinni, hogy őszinte ember talán nem is létezik. Kezdhetjük a "csak barátok vagyunk" hazugsággal (istenem, de UTÁLOM ezt a fogalmat és hányszor hangzott el a szánkból az elmúlt évben) és folytathatjuk a "semmi baj szivem, megoldom" dologgal, és befejezhetjük a "bármit elérhetsz" ezo-szutyok szar szöveggel. Ami egyébként a film legnagyobb hazugsága. A valóságban nem téged választ az, akivel együtt kéne lenned, és akit a saját életednél is jobban szeretsz. A valóságban ha 1 éve nincs munkád és hitelt veszel fel, jó esetben is csak az utcára kerül a családod...ha nem tanulsz, megbuksz...és így tovább. Az emberek pedig játszmáznak. Játszanak, hogy elhidd a hazugságokat, hogy feszegessék a határokat, hogy feldobják a saját unalmas életüket, hogy elérjék, amit akarnak. Ja, hogy közben átgázolnak másokon? Ugyan, kérem!

Lehet, hogy bennem van a baj. Nem tudok már hinni az emberek jóságában. Nem tudok hinni az ártatlan vonzalomban, az igaz érzelmekben. Lehet, hogy azért, mert akárkit szerettem az mind átgázolt rajtam. Mindnek csak valamire kellettem. Nem én kellettem, hanem az, amit én nyújthatok. Szex, érdek, saját üresség kitöltése, unaloműzés, a kapcsolataim...mindegy.
Jó lett volna ez a film, ha a Sally végül elrepült volna Európába és George már korán rájöhetett volna, hogy ez egy elbaszott világ, ahol játszasz vagy veled játszanak.