Most, hogy kicsit magamhoz tértem, pár sokkal örömtelibb dolgot osztanék meg minimális közönségemmel. Vannak dolgok, amiket annyira várunk, mint valamiféle messiást, hogy aztán olyan gyorsan érjen véget, mintha nem is lett volna. Az EFOTT fesztivál idén ilyen dolog volt, jelenleg mintha csak álom lett volna. Mi hárman, Luca, Kata meg én nagyon egymásra találtunk. A tavalyi Strand fesztivál óta is folyamatosan beszéltünk, és habár a sok eltervezett programból soha nem lett semmi, mégis úgy érezte mindhármunk, hogy tavaly valami különleges kezdődött el. A mesterhármashoz alkalmanként elengedhetetlen persze R. Kata is, aki személyiségével mindig féktelen jókedvet hoz a társaságba.Az idei EFOTT-ot egy kivételével nem az előadók miatt választottuk ki. Praktikusság, meg hogy együtt lehetünk megint egy féktelen hétig. Az első két nap anélkül telt el, hogy a fesztiválra akár csak a fél lábunkat is betettük volna. Amikor megérkeztünk, annyira jól elökörködtünk, hogy semmi kedvünk nem volt kimenni a tábortüzes, akusztikus lagymatagságra. Második nap is inkább strandoltunk...kinek jut eszébe egész napos Dévényi Tibi bácsi programot rendezni?? Aznap elkövettük azt a hibát, hogy hittünk a szervezőknek és a házinéninek, hogy közel van a fesztivál. A Korzóról elindultunk gyalog. Laza 2 órás séta, mivel hiába értük el a fesztivál területét, oldalról nem lehetett bemenni, csak ha tettél egy kb 3 km-es kitérőt. A buszközlekedést nem is említem, mert három különböző helyen három különböző infó volt kifüggesztve.
Mint utólag kiderült azért, mert eszükben sem volt menetrendhez igazodni, úgy és akkor ment a busz, amikor ők jónak látták. El kell mondjam, hogy 10 éve járok különböző fesztiválokra, de ennél borzalmasabb szervezést még soha, sehol nem tapasztaltam. A port nem említem, mert az mindenhol van, igaz, a legtöbb fesztiválon legalább locsolják, hogy ne szálljon annyira. Az utakon két színpad között akkora gödrök voltak, hogy éjjel komoly munkát jelentett nem kitörni a bokám. Életveszély, komolyan. A legnagyobb bűn azonban, amit egy zenei fesztivál elkövethet, az a kritikán aluli színpad elrendezés, és hangosítás. Bizonyos pontokon a nagyszínpadnál egyszerre 3 sátor/színpad zenéjét is hallhattad. Ja, hogy a Rauch sátorban a dalszöveget sem lehetett érteni? Minek az.... élvezhetetlen volt, de cserébe legalább kaptál egy pár óráig tartó instant fejfájást a túltolt basszus miatt.Pénteken Saun Pault pont a buszközlekedés miatt késtük le.... kb a harmadik buszra fértünk volna fel, de jó, hogy egy telt házas napon nem gondolunk ilyenekre.... aznap ki sem mentünk, nagyjából az utolsó három számra oda is értünk volna. Helyette Lucával csináltunk egy tojásrántottát. Az a nap mondjuk alapból jól indult: előző nap kb. hajnali fél ötkor értünk haza, igen sokáig aludtunk...volna. Délben arra riadtam, hogy Luca ráz, mint a rohadtélet, hogy "Szandra kelj fel, mert kitört a zuhanykabin ajtaja." Ahogy felpattantam, a házinéni már verte is az ajtónkat. A szomszédunk szólt neki. Mivel füldugóval aludtam, én semmit nem érzékeltem belőle, de baromi nagy hangja volt. Csak úgy, magától kirobbant a keretéből. Remegve nyitottam ajtót, a házinéni se festett jobban. Nagyon féltettük a 20 ezres kauciót, már azon gondolkoztunk, hogy meglépünk onnan a picsába, hátha úgy gondolja a néni, hogy a mi hibánk és még pluszban is legombol minket. Aztán kiderült, hogy rendes a néni, még a légkondi használatának a díját is elengedte.
Azért történtek persze jó dolgok is, leginkább az, hogy megint végig ökörködtük az egészet, rengeteget nevettünk. Majdnem minden este odajött beszélgetni valami random pasi. Egyiket sajnáltam otthagyni, de a lányok nagyon indultak volna haza. 189 magas férfiember, aki full úgy nézett ki, mint Joshua Jackson szőkében. És Joshua Jackson nekem az egyik álompasi kategória. Először kicsit távolabb ült, de akkor is nagyon kagylózott már felénk, láthatólag gondban volt, hogy hogyan szólítson meg. Aztán egy pasi elterült mellettünk, akkor összeakadt Luca mellett a tekintetünk és elvigyorodott, széttárta a kezét. Odajött, hogy " nem hozzám tartozik, nem én hagytam el". Mikor elnevettem magam, megkérdezte leülhet-e mellém. Mondtam persze. Dumáltunk, amíg Katánk Biebersen volt, egy nagyon jófej srácot ismertem meg. Bánom, hogy nem maradtam, de ilyenkor mindig csak utólag vagyok okos. Szóval, ha esetleg olvasod Te, 189 cm magas, a kosaras barátai körében alacsonynak számító, imádni való Joshua J., akkor keress meg! 😁😉A fesztivál pillanatait leginkább ez a pár tweet foglalja össze:
"Vörös hajú, tetovált pasi-elnézek a napszemüvegem felett farkasvigyorral. Luca: Na, Grubernek beindultak a radarjai. #jellemző"
"Azt hiszem elkezdünk aktívan Cloud9+ koncertekre járni"
"Engem ez az Anna and the Barbies-féle exhibicionizmus eléggé taszít. Full kattant ez a nő"
"Látszik a leheletünk. Baromi hideg van."
"Soha vissza nem látásra EFOTT! Jó szar szervezés volt, ide sem jövök többet."
Ezek nagyjából minden leírtak, ezért most rá is térnék a Hurtsre. Bevallom, a várakozásokkal ellentétben nem nagy kedvvel vágtam neki a napnak, fáradt voltam már szombatra, el is aludtunk, nem tudtunk időben kiülni a színpad elé.Aztán mikor kiértünk, rájöttünk, hogy nem annyira vesztett meccs ez. Egész jó helyünk lett, beszélgettem pár emberrel, míg várakoztunk, nagyon jó volt a Cloud9+ koncert, bár a Roadot eléggé végig szenvedtük.....őszintén...kinek jut eszébe Hurts elé Roadot tenni??Amikor azonban felhangzottak az első taktusok, eszembe jutott, hogy miért szeretek annyira koncertekre, azon belül is Hurtsre járni. Egyszerre vagyok boldog, őrült szomorú és szerelmes. A Hurts mindig ezt váltja ki belőlem. Persze mivel első sorba csúsztam, megint millió és egy kép készült rólam/rólunk/a Hurtsös zászlókról amit készítettünk.....és természetesen idén sem találok EGYET SEM. Aki benne van ilyen körökbe magyarázza már el nekem, hogy a több száz, rólunk készült kép hol süllyed el? Ennyire katasztrofálisan festünk az összesen, vagy mindig csak nagy csöcsű, virágkoszorús, picsagatyás csajokról készült standard képeket lehet megjelentetni? Ha erről van szó, akkor nem lehet a mi átlag-csajos képeinket valamilyen úton-módon megszerezni?A lényeg viszont, amitől nagyon sokáig mosolyogni fogok, és 
amire Lucamama mindig azt mondja: "ebből bizony házasság lesz" (írásban hiányzik az ironikus hanglejtés). Theo megint elkapta a tekintetem. Ahogy tavaly a Lights alatt, most a Sandman alatt énekelt nekem. Nem túl gyakori, hogy kiszúr valakit, általában csukott szemmel énekel vagy totál elnéz a fejek felett. Most a Sandmannél a szemembe nézve énekelt. Én persze egy idő után vágtam egy tipikus Gruber-féle szemöldökemelős fintort, amire ő egy tipikus Hutchcraftos szemöldök-emeléssel válaszolt, mosolyogva. Na itt volt az, amikor elröhögtem magam, és majdnem ő is. Ezzel elrontottam a szemezést, de hát ez vagyok én, bakker. Mindent poénra veszek. Hátulról a Kata böködött, hogy basszus ez rád mosolygott!!!! Hát, azt hiszem én is észrevettem :)Theo ugye mindig dobál rózsát...sokszor azt is csak bele a tömegbe, vagy ha kiszúr valakit, aki mindig első soros vagy ismerős neki, akkor annak. Most a vége felé már csak 4 vagy 5 rózsája maradt. Nem hittem volna, hogy még egyszer elkapom 
a tekintetét, de ahogy látszólag a tömeget pásztázta éneklés közben,
tettem egy ilyesmi mozdulatot (a kisördög, az bújt belém, nem szoktam én
ilyet csinálni)
Ő meg kiszúrta, elmosolyodott, okét tátogott, célzott, dobott, én meg elkaptam. Visszanézett, hogy sikerült-e, én meg dobtam neki egy csókot. Baszki. Mióta csinálok én ilyeneket....Szóval koncert után teljes mámor...nem jöttek ki utána a srácok, nagyon gyorsan elhúztak, de most ez sem tudta elrontani a kedvem. Már másodszor énekeltünk egymásnak ezzel a gyönyörű emberrel. Nem sokkal EFOTT után kiderült, hogy jönnek Szigetre is. Be kell valljam, imádom a fesztiválokat...de egyre többre tartom a sima klubkoncerteket, ahol mindenki csak azért van ott, hogy az adott bandát lássa, és nem fenyeget az a veszély, hogy miután 9-10 órákat aszalódtál a napon az első sorért egy szimpla köcsög részeg barom kitúr téged onnan. Előre félek a Szigettől...ott eddig mindig megszívtam az egy szem Florence and the Machine kivételével. De ez a koncert akkora löketett adott nekem, hogy most nincs semmi, ami visszatartson. Idén annyi Hurts koncertre fogunk elmenni, amin eddig összesen voltam. Csináltam én ilyet eddig egy bandáért? Nem. De ők megérnek minden kiadott forintot és 10 órás székfoglalóst.
Megjegyzések