Esküszöm, hogy eredetileg nem terveztem ennyit írni a szőrgolyómról. De tegnap éjjel egy olyan édes dolgot művelt, amit én még macskától nem láttam, ami nagy szó.
Történt, hogy nehezen aludtam el tegnap. Olyan éjfél örül járhatott az idő, de én még mindig csak forgolódtam.
Így fogtam magam, és benyomtam a telefonomon egy kis zenét. Nemrég mentettem le a telefonomra egy gyönyörűséges zongora darabot, ami számomra az éjszakai csendes egyedüllétet testesíti meg zeneileg(amolyan nyáron-egy-pohár-borral-az-ablakban-ülős-csillagokat-nézős fíling). Annyira szépséges, hogy először mikor hallottam a könnyem is kicsordult. Na most ezt nyomtam be, és a fejem fölé raktam a telefont a párnára. Júliám eközben alattomban felkúszott a hasamra, és már be is fészkelte magát.
Azonban mikor felcsendültek az első akkordok, akkor felkapta a fejét, elnyaffantotta magát, és odament a telefonhoz, és nekiállt a mancsával piszkálni, miközben dumált tovább. Fogtam a mobilt, és átraktam magam mellé, macska utána. Leült mellé, és a zongorával együtt nyávogott. Mikor véget ért, visszamászott rám, és megelégedetten dorombolt. Elindítottam még egyszer, mire a macska levágta magát, a hátára fordult és elkezdett tekeregni, majd felpattant és a mobilt markoló kezemnek dörgölőzött. Azoknak, akik nem ismernék a macskák viselkedését, a határozott tetszés és jól-érzés jele. Ez azért ledöbbentő, mert eddig semmi nem tetszett neki. Amiket hallgatok, azokat általában vagy magasról leszarja, vagy felháborodottan hátracsapja rá a fülét(többségében Mansonra és Deathstarsra megy a fülcsapkodás). Pedig szoktam klasszikus zenét is hallgatni, Tschaikowsky-t, Arnaudot, Beethovent, Bize-t, Brahms-ot, Debussy-t, Mozartot és még elég sok félét....ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak rock, metál, industrial,gót meg pop megy nálam, de eddig még nem mutatott ellenállhatatlan vonzalmat a klasszikus zene iránt.
Ez viszont kifejezetten tetszett neki....hát mindig szolgálnak új meglepetéssel szőrös kis barátaim:D
Történt, hogy nehezen aludtam el tegnap. Olyan éjfél örül járhatott az idő, de én még mindig csak forgolódtam.
Így fogtam magam, és benyomtam a telefonomon egy kis zenét. Nemrég mentettem le a telefonomra egy gyönyörűséges zongora darabot, ami számomra az éjszakai csendes egyedüllétet testesíti meg zeneileg(amolyan nyáron-egy-pohár-borral-az-ablakban-ülős-csillagokat-nézős fíling). Annyira szépséges, hogy először mikor hallottam a könnyem is kicsordult. Na most ezt nyomtam be, és a fejem fölé raktam a telefont a párnára. Júliám eközben alattomban felkúszott a hasamra, és már be is fészkelte magát.
Azonban mikor felcsendültek az első akkordok, akkor felkapta a fejét, elnyaffantotta magát, és odament a telefonhoz, és nekiállt a mancsával piszkálni, miközben dumált tovább. Fogtam a mobilt, és átraktam magam mellé, macska utána. Leült mellé, és a zongorával együtt nyávogott. Mikor véget ért, visszamászott rám, és megelégedetten dorombolt. Elindítottam még egyszer, mire a macska levágta magát, a hátára fordult és elkezdett tekeregni, majd felpattant és a mobilt markoló kezemnek dörgölőzött. Azoknak, akik nem ismernék a macskák viselkedését, a határozott tetszés és jól-érzés jele. Ez azért ledöbbentő, mert eddig semmi nem tetszett neki. Amiket hallgatok, azokat általában vagy magasról leszarja, vagy felháborodottan hátracsapja rá a fülét(többségében Mansonra és Deathstarsra megy a fülcsapkodás). Pedig szoktam klasszikus zenét is hallgatni, Tschaikowsky-t, Arnaudot, Beethovent, Bize-t, Brahms-ot, Debussy-t, Mozartot és még elég sok félét....ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem csak rock, metál, industrial,gót meg pop megy nálam, de eddig még nem mutatott ellenállhatatlan vonzalmat a klasszikus zene iránt.
Ez viszont kifejezetten tetszett neki....hát mindig szolgálnak új meglepetéssel szőrös kis barátaim:D
Megjegyzések