Mert idegbeteg...

Barbika most hívott, az alábbi társalgás folyt le:

Barbi: Öltözz, MOST!!
Én:*meglepődve* Miért is?
Barbi: Megyünk kocsmázni!Noi is jön.
Én: *sűrűn pillogva*Miért is?
Barbi: Mert idegbeteg vagyok!
Én: *belenyugvóan*Jó, menjünk. Hol vagytok?
Barbi: Én még itthon, meg a Noi is otthon, de nem sokára nálad leszünk, és akkor kitaláljuk hogy hova is menjünk.
Én:*vigyorogva*Rendben,pusszantalak.
Barbi:Én is.Megyünk.Szia.

Úgyhogy megyek én is. Pá.

**************************

No hát. Érdekes volt az este. Busz be, még jó, hogy vettem jegyet délután. Már a buszon meg a kocsma felé vezető úton is úgy röhögtünk, mintha már...de nem, még nem. Jam-be mentünk egyébként, ami nagyon jó kis hely, olcsó, hangulatos rockkocsma, újságpapírral borított falakkal, csocsóval, és darts-al. (Meg az eddigi jó emlékek miatt is ugye....ohh az a szabadúszó festőművész....hmm.... ;D)

Készültek képek is, meg videó is, de meg lett mondva, hogy nem rakhatom ki őket(Noi kiakadt a tömbösített óráról írt irományomon....vagyis inkább a benne található képeken:D)

Barbi meg Noémi Mexicano-t toltak, én eredetileg egy jó kis pécsi barnát akartam inni, de ha már csajos este, akkor én is koktéloztam, Zombie-t ittam(fehér rum, portorico rum,cherry,grenadine,narancs), ami a mentőöv mindenhol, mert imádom a portorico rumot:D

Alig ültünk le, már be is talált egy nagyész, aki túl sok sört ivott már meg. Megyünk-e csocsózni. Nem, kéremszépen nem megyünk, ez itt egy csajbuli. Ő azért leült. Sajnos elejtettem azt a kulcsszót, amikor megkérdezte, hogy Pécsiek vagyunk-e, hogy nem, Siófok. Huh....innentől nem lehetett lelőni, mert hogy ő Siófokon élte le gyerekkora nyarait,és hogy az emlékek,fel bírom-e fogni(nem bazzeg nem). Sajnos rossz volt a non-verbális kommunikációm, mert Barbi meg Noi fogta magát és hosszú percekre eltűntek a bárpulthoz italt kérni....kiderült kicsi a világ, mert ismerem az unokahúgát(megjegyzem a város legnagyobb ribanca, szóval ez nem annyira örömteli felfedezés volt).

Azzal próbált nekem felvágni, hogy félig római(na és,én is félig olasz vagyok) és hogy az unokabátyja volt az első Siófokon, aki a "foki rózsadombon" kezdett építkezni....ó hogy hova ne szarjak...nem tudom, a részegeknek mért nem tűnik fel, hogy én nem az a fajta vagyok, akit ezzel el lehet bűvölni(hja....a festész....ő tudta:D) Meg tette ott a szépet, hogy milyen szép kék szemem van...hűűűű nekem zöld szemem van nem baj?(pontosítva tengerzöld...se nem kék se nem zöld...mint a macskáknak,változik.Ha hideg kék,akkor jobb nem szóba állni velem, mert gyilkos hangulatban vagyok....én szóttam:D)

Hál istennek visszatértek a csajok, és a Barbi megpedzegette neki, hogy el kéne tűnnie szépen a balfenéken, de nem...végül a szeme közé néztem, és mondtam, hogy "menj el". Tényleg azt akarod? Igen, azt. Elment. Hál égnek.

Utána tök jó volt a hangulatunk, Barbival nagyon egy hullámhosszon voltunk, a zenegéppel együtt énekeltünk, Noi is megeresztett egy pár fejrázást(jól csináltad,csajszi:D).

Amikor elmentünk a pulthoz egy újabb körért(Barbi egy tequilával is megspékelte az eddigieket),akkor emberünk visszatért, hogy meghívhat-e egy piára. Nem kösz már készül. Hál istennek a pultos is levágta, hogy nagyon nem akari, ezért oda sem figyelt rá, amikor nekem akart kérni valamit.

Végül fél éjfélkor odajött a pultoscsajszi, hogy éjfélkor zárnak, szóval, ha akarunk valamit akkor azt most mondjuk. Nem kértünk, inkább eljöttünk. Sajna az utolsó buszt pont lekéstük, úgyhogy gyalogoltunk, de én nem bántam, mert szeretek éjszaka sétálni. Ezen a lányok ki is akadtak. (Hát benned semmi félelemérzet nincs?-Hát nincs, aminek jönnie kell az jönni fog, minek parázni?Amúgy meg jól lehet ilyenkor filozofálni meg gondolkodni[bár ebből nem sül ki mindig jó])