Donatien Alphonse Francois de Sade - Justine, avagy az erény meghurcoltatása

„Egy tökéletesen erényes világban azt tanácsolnám, hogy kövesd az erényt, mert azért járna jutalom, az vezetne csalhatatlanul a boldogsághoz; egy velejéig romlott világban azonban csakis a bűnt javasolhatom. Aki nem egy úton jár a többiekkel, menthetetlenül elpusztul, folyton összeütközésbe kerül a többiekkel, s mivel ő a gyengébb, óhatatlanul ő húzza a rövidebbet."

Egy nagyobb rendrakás közben találtam meg az egyik láda alján ezt a könyvet. Nem a legszebb kiadás, azonban érdekes véletlen, hogy pont aznap találtam meg, amikor kijött a Hurricane klipje. (a klipben franciául vannak a márkitól idézetek :) )
Kicsit félve vettem a kezembe a könyvet, hiszen mindenki hallott már egy-két dolgot Sade márkiról, akinek a nevéből a szadizmus szó is ered és a nevét borzongató homály fedi.

Azonban a könyvet elolvasva azon kívül, hogy burkoltan és kevésbé burkoltan elég durva jeleneteket ír le, semmi olyan nincs, ami manapság botrányosnak ítélnénk. Valószínűleg azért keltett akkora hűhót a korábbi évszázadokban, mert olyanokat írt le, amiről akkoriban senki nem beszélt, de mindenki csinálta. Olyan dolgokat tartottak természetellenesnek, amik ma már elfogadott dolgok, habár nem mindenkinek van gusztusa művelni.
Másik oldalról viszont elég komoly filozófiai eszmefuttatást is tartalmaz, különböző nézeteket, amelyeket Justine útjába tévedő emberek fogalmaznak meg.

A könyv maga a szörnyen erényes és vallásos Justine-ról szól, aki kereskedőlányként kezdte, majd mikor szülei meghaltak árva lett nővérével együtt. Justine nővére, Juliette pont az ellentéte a húgának, így úgy döntenek, hogy külön utakon folytatják életüket. (Julietteől egy másik könyv, a Juliette, avagy a bűn virágzása szól.)
Justine elbeszélése ott kezdődik, hogy elindul, hogy tisztességes munkát találjon magának, azonban folyton akadályokba boltik, aminek fő oka az, hogy nem akar bűnt elkövetni. Így kifosztják, megvádolják gyilkossággal, megkorbácsolják, levágják a lábujjait, bebörtönözik, megszökik, megerőszakolják, az egyik kolostorban szexrabszolgaként tartják fogva, minden másnap orgiákon vett részt, majd ismét kirabolják, meztelenül befogják ökrök helyett kereket hajtani, megint megerőszakolják, majd ismét bebörtönözik és mikor a végén úgy néz ki, hogy az erényessége elnyeri jutalmát, agyoncsapja egy villám. Avagy nesze neked erényesség.

Érdekes, hogy az élet hogyan teszi mindig próbára, és hogyan bukik el mindig ezeken a próbákon Juliette az ostoba ragaszkodásával ahhoz, hogy végig tisztességes maradjon. Az összes útjába kerülő gonosztevő megpróbálja megmagyarázni neki, hogy míg azok, akik mindig jólelkűek és az Úr tanításai szerint élnek csak szenvednek, addig a gazdagoknak és tisztességtelen, gátlástalan ebereknek csodálatos életük van, neki mindig sikerül meggyőznie magát az ellentétéről. Szerintem a világon nincs ilyen buta és beszűkült agyú ember, hogy csak szart kap az élettől de ő akkor is ibolyát szór a kupacra. Képtelenség. Vagy csak én vagyok túl földhöz ragadt.

Érdemes elolvasni, mert komoly társadalmi problémákat feszeget, amik még gyakran a mai korra is érvényesek. Ezt olvasva rájön az ember, hogy miért is töltötte az élete nagy részét börtönben a márki. Egyik uralkodó sem szereti, ha az orra alá dörgölik a szennyesét.

"Példátlan szigorúsággal bántak velem. Nem érték be az e célra rendeltetett testtájakkal, bejárták az egész vidéket, a legrejtettebb zugokat, és miközben hóhérom kéjesen legeltette a szemét a feldúlt halmokon, bősz indulata elől semmi sem menekülhetett. Járt a keze, mint a motolla, csak néha pihent meg egy-egy pillanatra, hogy pusztításainak nyomait mámorosan meg-megtapogassa, majd szemérmetlenül cuppanós csókokkal illesse. Időnként elengedett és kéjelegve nézte, miként próbálok védekezni és elfutni az ütések elől, melyek csak annál sűrűbben záporoztak testemre. Mit mondjak asszonyom, a szerelem oltára sem menekülhetett; akárhogy vonaglottam,a barbár támadás majd mindig célba ért. Vérben úszott a testem..."