Népszámlálás-nyűg a számlálónak nyűg a megszámoltnak

Igen, én is csinálom. Igen, megbántam. Ha nem kellene ennyire a pénz, hogy eltartsam magam, akkor hagynám a picsába az egészet.

Miután túl vagyok az első körön, azaz a borítékok kihordásán, elmondom az eddigi tapasztalatokat:

Magyarországon, még egy olyan sznob városban is, mint ahol én lakom, sok a megkeseredett proli bunkó. Ma konkrétan elsírtam magam, miután egy bolond vénasszony kiosztott, amiért nem tudtam, hogy melyik az 1-es ajtó (egyre sem volt kiírva, mégis honnan tudnám?), és hogy ha én nem tudom a dolgom, akkor ő sem tudja megmondani, hogy melyik az egyes ajtó. Ezt még elviseltem volna, de a következő panelben is volt egy mádám, aki faszozott velem egy sort. Nem akart beengedni a lépcsőházba, mondván, hogy ott a postaláda. Mondtam neki, hogy az a baj, hogy a postaládán nincs rajta az emelet, ajtó, és mivel ez anonim, nekem csak cím van, név nincs. És öregem, ott veszekedett velem negyed órán keresztül, hogy ha meg anonim, akkor csak dobáljam be, mert akkor végül is tök mindegy. Meg hogy a fele lakásban nem is laknak. Én meg hiába magyaráztam neki, hogy nekem ezzel el kell számolnom, hogy akkor is meg kell próbálnom kézbesíteni. Végül beengedett, de miután kijöttem, elbőgtem magam. Nem fizetnek nekem annyit, hogy elviseljem ezeket az embereket.

Vagy például tegnap ott volt egy pasi, aki tájékoztatott, hogy összecseréltem a borítékokat a másodikon és nem akar „cseszekedni” de ezt „elbaszta” (mármint én) és akkor ezt meg kéne oldani. Arra képes volt öregem, hogy felhívjon, és lebasszon a lábamról, de arra nem, hogy bedobja a szomszédjának, akivel összecseréltem. Nem hiszem el, hogy ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy én is ember vagyok, én is tévedhetek. Az isten szerelmére, nem vagyok én gép és nem vagyok a pajtásuk sem, hogy így beszéljenek velem!!! No, és akkor még most hívott megint, míg ezt gépelem, hogy ma sem mentem vissza (közel 140 címem van, nem volt időm és idegzetem hozzá visszamenni) és hogy be fog telefonálni a polgármesteri hivatalba, és rám fog hivatkozni, ha nem tudja teljesíteni állampolgári kötelességét. Telefonálj, öreg, ha ennyi pénzed van.

Vagy egy másik, aki engem baszott le azért, mert népszavazást tartanak és hogy az állam erre is „kibassza” a sok pénzt….na és? Én nem tehetek róla, én csak egy bábu vagyok a sakktáblán.

A másik, hogy volt olyan ház, ahol a lakók maguk sem tudták, hogy hányas számú ajtó mögött laknak. Ez most WTF??? Ha ők nem tudják, akkor én honnan tudjam?

Vannak ugyanakkor pozitív tapasztalatok is, „érdekes” módon ezen emberek nagyobb része kertes házak lakói voltak. A panelben meg szinte mindenki bizalmatlan és/vagy bunkó volt. Az internetes kitöltést elég kevesen választották, az idősebbek, akik kertes házban laknak, szinte mindegyik igényelte későbbi segítségemet, míg a panelban még az ajtót sem akarták kinyitni. Ha valami igénytelen csöves lennék, még megérteném ezt a viselkedést, de mindenkire mosolyogtam és udvarias voltam, és a hagyományosan viselt sötét bőr/selyem/fekete-fehér csíkos dolgaim helyett direkt csinosan öltöztem.

Szóval valami gáz van ebben az országban. Sok a megkeseredett, bizalmatlan ember, aki még akkor is paraszt, amikor kedvesen szólnak hozzá. Sok ember arra figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra, mert az utcán meglopták/megkéselték illetve betörtek hozzá. Most akkor felteszem a kérdést, hogy túloznak az idősek, vagy csak én vagyok olyan mázlista, hogy engem egyszer sem próbáltak meg meglopni vagy megkéselni. 14 éves korom óta egyedül jártam haza minden buliból hajnalban, ráadásul ez egy tök sötét környék.

Most úgy vagyok vele, hogy csak legyek túl ezen az egészen. Hogy hagyjanak békén és ne kelljen ilyen emberekkel találkoznom. Hogy miért nem bírnak az emberek kedvesek lenni. Hogy miért baszakodnak velem, mikor csak a munkámat akarom végezni....